Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-03-25 / 3. szám
tanügyi értesítő 15 Egy vén tanító levelei. Irta: Watáfty Wjtiios. Folytatás. 22-ik levél. Kedves Barátom! Ne neheztelj, hogy leveleidre ily rengeteg idő óta nem válaszoltam. Bármiként óhajtottam volna is veled ügyes-bajos dolgaimról beszélgetni, nem tudtam rá időt szakítani. Pedig Írni valóm van bőven. Mindjárt a legfontosabban kezdem, képzeld el a hihetetlen, de mégis való dolgot: valami itt ragadt gólya elhozta a harmadik fiút is. Ez magában véve nem olyan szokatlan, de hogy hozzám egy éven belől hármat szállított, kissé megrökönyit. Igaz, hogy a velők való bánásban pompásan benne vagyunk s ez már fejtörést nem okoz, de kegyetlenül meggyötört az, hogy kit hívjak keresztapának. A véletlen kisegített a bajból. Az ikrek egyikének keresztapja, Kis Pista tanuló társunk eljött meglátogatni a keresztfiát és magával hozta Tóth Jani tanulótársunkat. Én bizony eleinte meg nem ismertem, mert a kardját csak úgy csörtette s olyan katona-féle mundér volt rajta. Későbben pompásul eltereferéltünk és meg is ebédeltünk. Az asszony kitett magáért: egyszerű, de kitűnő ebédet adott, amiért nem győzték eléggé dicsérni. Annál inkább leteremtettéztek engem, hogy a vendégeknek való fűszert sehogy sem akarom felszolgálni. Persze, hogy nem akartam, mert nem volt miből; hiszen hónapok óta nem láttam, csak hírét hallottam a pénznek. A korcsmában sem sok krajcáromat látták, hát hogy hozassak, még nem is adnának hitelbe. Mégis kisikeritettem a komámtól egy forintot és borba fektettem. A társalgás most már vigadalmasabban és egyszersmint bizalmasabb mederben is folyt. Az egy forint még soha olyan jövedelmezően befektetve nem volt, mint most. A Rothschild pénze nem kamatozott úgy, mint ez. Amint az én kardos barátomnak megoldódott a nyelve, olyan mértékben nyílott meg tárcája is. Rövidesen kinyilatkoztatta, hogy bár ők vendégeim s még nehány napig azok is fognak maradni, de legyek nyugodt, mert ez csak a szállásbeli terhet nyomja ránk, minden egyéb kiadást pedig ők viselnek; sőt, hogy a barátság bensőbbé váljék, hát határozott óhaja, miszerint itt létök alatt a harmadik fiam keresztelője megtörténjék és a koma ő legyen. Egyben kinyilatkoztatta, hogy inig ő sorsa felől másként nem határoz, hát a gyermek neveléséről gondoskodik; most pedig
