Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-01-25 / 1. szám
6 tanügyi értesítő Tény az, hogy az élet bármely körülményei között a józan ész a legerősebb fegyverünk. Oly értékes tulajdon a logikus gondolkodás, ami az élet küzdelmeiben még a tanultságnál is több előnyt biztosit; mert míg a tanultság csak bizonyos irányban vértezi fel az embert, addig a természetes észjárás a legkomplikáltabb életviszonyok között is megadja a helyes útmutatást. Ha ily fontosságot tulajdoníthatunk a józan észjárásnak, akkor érdemes azt közelebbről szemügyre venni. A magyar népről tudva van, hogy nyílt szivü, egyenes jellemű és egészséges észjárású. Ezen értékes tulajdonságoknak mindenesetre részök volt abban, hogy e hazát ezer éven át fenn tudtuk tartani és ezen előkelő vonásokban bírjuk legfőbb biztosítékát annak, hogy e hazában jövőre sem lehet más az úr, mint a magyar. Mi tanítók a nép gyermekeivel foglalkozunk, szellemi irányításukban részünk van, tehát népünk őstulajdonságainak épségben tartása feletti őrködés is reánk háramlik. Mielőtt e kérdés taglalásába bocsátkoznánk, szemlélődjünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a világos fő nem is oly gyakori jelenség, mint ahogy a inai fejlettebb művelődési viszonyok között várható volna; sőt mintha távolodnánk a természetes alaptól, mintha gyarapodnék a kificimadott gondolkodású embertömeg, noha rendes körülmények között a tanultságnak, a művelődés terjedésének nem a józan ész megroppanásához, hanem az egészséges észjárás térfoglalásához kellene vezetnie. Indokoltnak látom tehát a következő kérdés felvetését: vájjon a mai iskola az istenadta természetes észjárás épségben tartására elegendő gonddal ügyel-e, avagy része van annak el- homályositásában ? Ha iskola a legcsekélyebb mértékben is ludas a természetes észjárás meghamisításában, akkor sürgős kötelességünk a baj okát felkutatnunk s azt gyökeresen orvosolnunk, nehogy népünk eme legbecsesebb tulajdona kezünkön elsikkadjon. Nem szorul bizonyításra, hogy a tanultság s műveltség nem veszélyezteti a józan észjárást. De annál gyanusabb a féltudás, félmüveltség, mert a meg nem emésztett tudás tudákosságra vezet, a félműveltség pedig nevetséges, félszeg figurává süllyeszti az embert. Most már az a kérdés, vájjon érheti-e a mai tanítási rendszert ama vád, hogy az csak féltudást, félműveltséget nyújt ? Előttem fekszik a népiskolai uj tanterv, abból látom, hogy a tantárgyak száma megdöbbentően tekintélyes, pl. a VI. osztályban 14, az V-ben 13, a IV. és Ill-ban 8—8. Ha ezen körülményhez még hozzávesszük, hogy a használatban levő tankönyvek eléggé terjedelmesek, a felhozott vád első tekintetre alaptalannak tűnik fel, hiszen a népiskolai tanítási anyag úgy sokféleségre, mint terjedelemre, valósággal szemkápráztató. Igen ám, de éppen az ide iktatott adatok nem annyira pro,
