Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-03-25 / 3. szám
12 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ És főleg hozzátok fordulunk, ti magyar nők! Emlékezzetek meg róla, hogy Petőfi, a hitvesi és az anyaszeretet lantosa, felmagasztalt titeket és hervadhatatlan koszorút font homlokotokra. A költő sírjára nem szórhat virágot kegyeletünk. Emeljünk tehát emlékénék búcsújáró helyet a fővárosban. Legyen a Petőfi-ház a szabadság és a hazaszeretet kápolnája és nevelő iskolája. Legyen a ház jelképe a magyar nép hálájának a költő iránt, a ki a magyar népet vére hullásáig oly nagyon szerette. És legyen a ház emléke a gyöngéd hálának, mellyel a magyar nő egy halhatatlan költő hódolatát viszonozza. Budapest, 1907. február 14. Stet'vxea fV/rii«** tänif I/t/tmif/i I Ibi-rtiumint a Petőfi Társaság mint a Petőfi-muzeum hölgybizottságának enlöke. védöasszonya. «§(11 OTTHON. Stü«® Ünnepi beszéd március 15-én. Előadta: IVeubauer Klvntév. Ugye gyermekeim, midőn az Isten házába lépünk, bizonyos megilletődés, áhitat fog el bennünket. Hasonló érzelem ébred fel szivünkben, midőn a magyarnemzet történetének ódon, de annál tiszteletreméltóbb kincsesháza ajtaján kopegtatunk. Mikor e szentélybe lépünk, a tanulságos és lelkesítő küzdelmeknek egész raja tárul szemeink elé, amelyeket részint fegyverrel, részint a szellem erejével vívtak dicső őseink. Fegyvereivel számtalanszor bebizonyította a magyar nemzet létjogát, szellemi küzdelmeivel azonban főleg a 48-at közvetlenül megelőző korszakban mutatta meg népünk, hogy az újabb kor államjogi eszméinek befogadásál a érettséggel bir. Ha végig lapozzuk történelmünket, láthatjuk, hogy a mohácsi vészig alkotmányunkat soha veszély nem fenyegette. De a mióta Magyarország viszonyba jött Ausztriával, az önző bécsi politika jogainkat hol erőszakosan, hol kerülő utakon folyton nyirbálgatta. A végső cél az volt, hogy Magyarországnak mint önálló nemzetnek létezését megszüntessék s alkotmányunkat meg- semmistve, Magyarországot Ausztria örökös tartományaival egy egységes birodalommá tegyék. Eme gálád nemzetirtó mesterkedés ellen szálltak síkra nemzetünk legjobbjai, mint Bocskai, Bethlen, Tököli, Rákóczi és a 48-as hősök. Ennek meggátlására kellett annyi honfivérnek folynia részint a harctéren, részint a vesztőhelyen. Egy századokra visszanyúló nagy pörről van itt szó, —
