Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-12-25 / 10. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 13 úgy leteremtettézte, hogy azok nem sírásba törtek k;, hanem kórusban ordítottak. Azt hittem, hogy ez a koncert megindítja és tova hajtja a forgószél. Dehogy indította, dehogy indította! Még csak most következeit a java. Előbb megparancsolta, hogy hallgattassam el a kis semmiháziakat, mert ő ilyen haszontalanságokkal nem foglalkozik. Midőn az apróságot sikerült megnyugtatnom, hát következett a második rész s ez már csak tisztán nekem szólott. El volt ebben mondva apai, anyai, amit egy tanítónak tenni és tudni kell, de amelyek sehol megírva nincsenek és senki által követve nem is lehetnek. Benne volt ebben: biblia, számtan, nyelvtan, történet és minden más tudomány módszere, mit hogyan kell sikerre vezetőén kezelni; továbbá elő lett adva a társalgásról, szerénységről, takarékosságról, Hiedelemről és sok más dologról való tudnivalók. Soha sem hallottam annyi zagyvalékot egy végbe. 0 beszélt minduntalan s mégis majdnem az én állam esett le a bámulattól. Fogalmam sem volt, hogy mit akar az öreg, hát hallgattam szájtálva. Úgy látszik jó médium voltam s tetszettem, mert kinyilatkoztatta, hogy mivel most csak futólag érintett egyet-mást, adandó alkalommal s talán tanítás közben kifejt egyebeket is. Szent Kleofás és Zofoniás ne hagyjatok el ! Hiszen ha az öreg ur gyakran szerencséltet és a fentiekből látható rövidséggel minden alkalommal két és fél órát csemegéi meg a tanításra szánt időmből s vezényel a tudományos módszerbe, melyet el kell sajátítanom s mely után aztán nekem is haladnom kell, akkor engem az ennek alapján felmutatott eredmény után még az első esztendőben elcsapnak. Az állami tanítók országos egyesülete. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisztert disztagjának választotta volt meg. Az erről szóló díszes okmányt (diszalbumot) folyó hó 7-én nyújtották át az állami tanítók. Havas Pál egyesületi elnök a következő beszédet intézte a miniszterhez : A magyar culturhistória legkiemelkedőbb momentuma tesz mindenkor azon idő pont, midőn Nagyméltóságod — Felséges urunk nemes elhatározásából — a közoktatásügyek élére állott. Hiszem voltak és vannak állam- férfiaink — hála Istennek nem csekély számmal, — akik teljes tudatában (Folyt, köv.) EGYESÜLETI ÉLET Nagy méltóságú Miniszter Ur! Kegyelmes Uram!
