Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-12-25 / 10. szám
12 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Azt tudtam, hogy itt sem fonják a sövényt kolbászból, de aztán azt elég balga valék hinni, hogy itt minden fenékig tejfel. A macska ette volna meg az ilyen tejfelt, alig kezdtem megkóstolni, csaknem úgy jártam vele, mint a kis egér, szinte belefuladtam. De hogy érhetőbbé tegyem a dolgot, arról beszélek, midőn régi állásomról, kis falumból uj helyemre a nagy városba megérkeztem, a legelemibb követelményeknek eleget téve, földi uram és istenemnél papomnál és iskolaszéki elnökömnél tisztelegtem. Hiszi, vagy nem hiszi valaki: úgy fogadott ez a jó bácsi, mint kutya a karó közé szorítást. Csaknem kipofozott ama vakmerőségemért, hogy én tanító létemre, arra az arcátlanságra vetemedtem, hogy legbensöbb szentélyébe, vízítszobájába merek bekopogtatni és nem a konyhában, miként azt tudnom kell és illik, várom a kenetteljes üzenetet, mely igy szól: elmehet, a nagytiszteletü ur a tanítókkal csak az iskolában és csakis tanóra alatt szokott beszélgetni. Ama pár perc alatt, mig ezen tisztelgés tartott, csaknem föld alá sülyedtem, mert midőn jövetelem célját elmondtam — ő nagytisztelelüsége, ki valami avas papirosok közt turkált — oda szólott s jelesen annyit bökött ki orra alól: várjon! Mint koldus, ki alamizsnáért esedez, úgy nézhettem ki s éreztem arcom pirulását. Szorongatott helyzetemből nagytiszteletü asszonyom mentett meg, mert ráparancsolt férjére, hogy ne ko- torászon most a lim-lomok között, hanem ha van hozzám valami mondani valója, nyilatkozzék és bocsásson utamra. Szót fogadott s legott kiadta a parancsot, hogy holnap reggel 8 órakor az osztály ketté választása végett nála pontosan jelenjék meg. Én tisztában voltam a helyzettel s nem felejtettem el alkalmazni azt a közmondást: amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Az én lábam az ő háza küszöbét még hivatalos ügyben sem lépi át. Reggel 8 órakor az iskola szolgától beüzentem, hogy az osztályom átvétele végett az iskolában vagyok, tehát ha tetszik jöhet a nagytiszteletü ur is, ha nem tetszik, majd elvégezzük mi magunk is. Eljött s a ketté választás után becses személyével szerencséltette úgy osztályomat, mint jó magamat. Praktikus ember volt, hát mindjárt az első benyomások után megakarta magának alkotni felőlem a véleményét, azért kérdést intézett hozzám, hogy mi lesz most a teendőm ? Én jóformán mit se feleltem, midőn ezzel szakasztott félbe : „nem szeretem a sok beszédet, majd elmondom én, hogy mit kell csinálnia. El is mondta olyan tömören és olyan rövidséggel, hogy midőn az apróság nagy része — noha az idő dél előtt volt — boldog álomba szendertilt, kompós botjával ébresztgette s aztán
