Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-12-25 / 10. szám
tanügyi értesítő 11 ránt, hogy a könyvek netaláni meg nem jelenése esetére az iskolák mitevők legyenek; nevezett egyesületnek e felvilágosítását amaz iskolák igazgatóságával, melyek a törlesztési részlet befizetését csupán a könyvek meg nem jelenése miatt tartják vissza, megnyugtatásul közlöm. Szatmár-Németi, 1907. december 3-án. Fénykép egy régi iskolaszéki elnökről. Azon tisztelt kartársaimat, kik már is összehúzott szemöldökkel, komoly tekintetekkel szeretnének e helyről leforditani, mert ama feltevésben élnek, hogy én is valamely száraz tanügyi témával keseritem meg életük nehány percét: megkérem, ne cselekedjék ezt velem; ne higyjék, hogy az irás szavait figyelmen kívül hagytam volna s ne lebegne előttem, hogy „amit nem kívánsz magadnak, te se tedd embertársadnak.“ Tudom én jól, hogy a cukor is árt ha minduntalan szopogatják ; nekünk se használ, ha a tanítók cukrát a komoly pedagógiát, lépten-nyomon nyalogatjuk. Jó néha egy kis kitérés, másfelé való bandzsalgás. Lehet, hogy ezért a kitérésért kiteszem magamat aztán annak, hogy az értekezleti elnök barátom, felolvasásom végén azt fogja gondolni magában : no ez ugyan- szépen megfelelt a megbízatásnak, sütötte volna meg a halat. Alaposan be vagyunk csapva. Nem tesz semmit, a hasznáért eltűröm ezt is. Olyan vagyok, mint a cigány, ki azt tartja, hogy bolond, aki a munkát dicséri. Most én is a könnyebbik végit fogom s hogy ne kelljen tűrnöm a csürhe járást: engedjék meg igen tisztelt tanitótársaim, hogy ez úttal egy öreg barátom régi levelét olvassam fel, melyben a múltból olyan alakot énekel meg, kihez hasonlók nagyon sokan valának s kik az idősebb tanítók életét lépten-nyomon megkeserítették, de az ifjabb tanitónemzedék előtt már ösineret- len nagyságok s kiket csak hírből fognak ösmerni s életök fonalán velők személyesen alig ha fognak találkozni. Jól lehet, hogy én a hosszúból csak a kolbászt szeretem, hát óhajtottam volna, hogy e felolvasásom is olyan legyen, mint a nyúl farka, de ha ez mindazonáltal is nem éppen úgy lesz, ne nekem, hanem az én öreg barátom régi levelének tulajdonítsák, mely is emigy szól: Ott kezdem mikor még ifjú és bolió valék s mindent rózsaszínben láttam. Meguntam a gazdámat, a becsületes államot s miként a hernyó átvedlik, én is hirtelen felekezeti mesterré lettem. A csere nem esett nehezemre, mert hiszen a falut cseréltem el a városért. Htttlttár. kir. tanfelügyelő. **§(■§! OTTHON. ||]©ee
