Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-12-25 / 10. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5 Honnan vette a galambpár a példabeszédben is megörökített mintaszerű páros életre való hajlamosságot ? Az már természetűkben van. Igaz, természetükben van! Hanem az állatok világából példát venni és okoskodásunkat az állatok életére alapítani — éppen a kifogásolt korlátokkal szemben — eléggé merész vállalkozás. Szemünkbe vághatják de mennyire találóan, hogy mutassunk az állatok közt olyan „apát“, aki örökhüséget esküdött volna „nejének“ és no — olyan „mamát“ is !J. . . Még a nagyságák Pincsi-kutyái sem jobbak a szörnyen ugató Bodrinál, vagy András gazda nagy tekintélyű Burku- sánál. Ebből az következnék, hogy a kutyák, macskák, tehenek, sertések stb. mind a feministáknak adnak igazat, mert a természetes élet mesterséges rendszabályait nem ismerik; hanem kötelességünk tovább is kutatni. Milyen visszataszító a férj, a családapa erkölcstelen élete! . . .Miért szoktak suttogni az emberek, ha a négy x felé hajló férjesnő időt nem pazarolva fiatal fiú után kapkod ? Jogosan kinevetik, ha mesterkedései után férje elűzi és hoppon marad. Pedig az állatvilág egy tagja sem marad hoppon soha és semmiképp . . . Milyen sötét — mondhatnák — a társadalom felfogása a mi természettől megáldott szép hazában, hol a feminizmust csak nevetséges oldaláról ismerik és állítják az érdeklődők elé s még sötétebb, modhatják: tűrhetetlen a családi-életet szabályozó törvény rendelkezése, mely béklyóba köti a legnemesebb teremtmény lábait. . . A dolog legkényesebb részéhez jutottunk. Ha igy követelnék a feministák a nők egyenjogositását a férfiakkal minden téren, akkor helyén való ellenük a védekezés. A nagy társadalom a követelések közül egyet emel ki : a házas élet kapcsának lazítását és azzal az összest megbélyegzi. A feministák azzal is szemben szállhatnak s a mai társadalmi rend ferdeségeit vághatják ellenfeleik szemei közé. Nem válogatósok. Hiba és ferdeség a házas életben halom számra mutatkozik. Keresztül néznek azon s állítják, hogy mi — okos lények — olyan terheket hordunk válainkon, melyeket csak nekünk — embereknek — kell hordanunk, más — minden élő lény — föl van az alól mentve. Egyszerűen vessük be a sárba ezt a terhet ; legyünk szabadok, mint az ég madarai. Madár; madár. Szép a madár élete. Szabadon fujhatja az ágon nótáját. A sürü ágak közt fészket rakhat és rak is mind, de mind ; ha itt nem lehet, megy más helyre és fészek nélkül egy sem marad. Az emberek közt ez nem igy megy. A nagyon fészkelődőre azt mondjak, hogy — jó madár. Ez már baj. És igazán baj. Az állatok közt romlott erkölcsüek nincsenek. Nagy szabadságukat — mint oktalan lények — nem használják ki. Addig
