Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-12-25 / 10. szám
6 tanügyi értesítő mi — emberek — átalakító nagy eszmékkel és találmányokkal a nagy természet uraivá növekedünk. A vizet, tüzet, gőzt, villanyt megrendszabályozzuk, hogy az embernek hasznos szolgálatokat tegyenek. Élvezeteinket is az életrend óvszerével szabályozzuk. S arra huztuk a legerősebb szoritó abroncsot, ahol leggyengébbnek találtattunk. Ez az abroncs a megszokott társadalmi életrend keretje, melyen belül béke és kölcsönös megbecsülés honol; az abroncson keresztül bukottakhoz — a mai felfogás szerint — szenny tapadt. Ha ez a felfogás megdől, ha a család alapításra való vágy kihal az emberekből, ha az ember embertársának élvezeti cikke lesz csupán, akkor már nem késhet a kénköves tüzes eső sem soká. De ezt már senki sem óhajta és ha a feministáknak ide vágó követelődzései vannak, azok nem nyugszanának egészéges alapon, mozgató erejük nem egy magasztos eszme, mely nagy alkotásokra hivatott, hanem csak meddő erotikus érzés. A fenálló társadalmi rend alapja pedig sziklaszilárd s annak gyengítése nem lesz megengedhető talán még akkor sem, ha a föld népessége szerfölött megszaporodik s a folytonosan nagyobb számmal fellépő betegségek az emberek sorait kevesebb eredménnyel fogják ritkítani, mint most ritkítják : mi tehát a feministáknak még az ilyen bekövetkezhető kívánalmaival sem sokat törődnénk. Úgy szintén azokkal sem fogózunk, kik a feministákra öb- ös torokkal ráfogják, hogy egyedüli céljuk a női nem demora- lisálása; minden egyéb csak köpenyeg, mely alól kilóg a feminista-láb. A világfi magyarázataira sem vagyunk kiváncsiak. Az csak a jelennek él. Ott zavarja fel a vizet, ahol lehet és addig zavarja, amig lehet- Oda húzódik, ahol a vizet felzavarhatja. Ezt pedig nem kizárólag a feministák közt, de másutt is megteheti. Állandóan egy véleményen tehát nem lehet. Bennünket sem a legfinomabb, sem pedig a legdurvább értelemben vett feminizmus, mint a jövő dámona, nem aggaszt. A „magyar feminizmus“ — ha már újat akarunk mondani — leginkább a nagy városi cselédlányok közt fog tért hódítani. Ez az eleven temperamentumu fehérnépség ezt meg is magyarázza. Szerintök a feminizmus egyszerűen csak fene. Ha a nagyságos úr olyan fene-gyerek, miért legyen jobb a szolgálója. Ott bizony fellépett a rákfene. Szociális alapon a nők térhódítása elismert szükséglet; de feminizmus nélkül. A jóra nem vezető feminizmusnak már múltja is van. A jövője sem lesz kölönb. Éppen ezért az iskolák ajtói alól — mint eddig — ezután is el kell kotródnia. Ott hiába kopogtat. Sőt tovább kell mennünk. Fiatalság nevelésével foglalkozó, nem teljesen kifogástalan
