Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-04-25 / 4. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7 Szerintem a tanítók szolgálati pragmatikája a következő kérdésekben határozott világossággal aprólékosan Írandó meg. A tanító iskolázottsága, képesítése, kinevezése vagy választása, esküje, vagy hivatalba iktatása, fizetése. Jogköre az isko- lafentartóval szemben az iskolai munkában s mindenkor ahhoz tartozó dologban, valamint az iskolafentartónak a tanítóval szemben való jogainak precíz körülirása. A tanító iskolai, fegyelmezési, rendtartási eljárásának szabályozása s a felekezetnek, községnek, magán és jogi személynek mint iskolafentartónak beleszólása ebbe. A tanítónak a tanítói munka mellett a munkájával társuló egyházi vagy más kötelességeinek érintkezése szabatosan körülírva. A tanítói függetlenség és védelem minden vonalon. A tanító szolgálatnak folytonossága s fokozatos elismerése a díjazásban mindenféle jellegű iskolánál. A különféle jellegű népiskoláknál töltött egyén fokozatos haladása szempontjáért a más-más jellegű népiskolák közti űr áthidalása, hogy az egyik jellegű népiskolából a másikba átmenő tanítónak semmiféle vesztesége ne legyen. A tanító mindenféle felsőbb fórumának megállapítása s az azok közti jogviszony; az iskolai ügykörnek kiemelése a mostani közigazgatásból s teljesen független intézése attól; az egy-egy iskolánál működő tanítóknak hivatalos érintkezése; tanítói felelősség és a népiskolai hatóságoknak felelőssége; tanítótestület, tanítóegyesület; tanítói előhaladás. Nő- és férfitanítói jogviszony. Nyugdíjügy. Ezek azok a főbb pontok, melyeket első tekintetre minden oldalról meg kellene világítanunk, hogy a tanítói szolgálat és a magyar iskolaügy felszabaduljon az alól a nyomás alól, amely sok tekintetben ártalmára van az iskolaügynek. A magyar tanítóság csak akkor fogja igazán betölteni azt a missziót, amelyre elhivatott, ha legalább ezekben a kérdésekben tisztult nézettel, határozottan formulázva lesz az a jogviszony, mely kellő biztosítást nyújt a tanítói haladásra és munkára s végül az iskolának emancipációjához vezet. Az állami és községi iskolák számára kiadott utasításokban olyan rész is van, mely a szolgálati pragmatikának némely részletét érinti. Az a törvényjavaslat, melyet annak idején a kormány készíttetett s amely ellen politikai elleneink felszólaltak, szintén érintette a pragmatikát. így a most megjelent „Tanítók törvénye“ is egy részlete a szolgálati pragmatikának. Szolgálati pragmatikáról szólva mindezeket gondosan figyelmünkbe kell vennünk. Mint aktuális tárggyal foglalkozzunk a „Tanítók törvényével“, mely a jövő tanítónemzedéket, lehet még a mait, beviszi a XX-ik századnak abba a csarnokába, hol a nemzeti ideál, a nemzeti szellem a kultúrával megerősödve magasan áll. Foglalkozzunk a szolgálati pragmatikával s a „Tanítók törvényével“. Ez a kettő kiegészíti egymást. (Nagybánya). /S*é/eely Arpáa.
