Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-04-25 / 4. szám
6 tanügyi értesítő Szolgálati pragmatika. Közel 15 éve megbeszélés alatt lévő függő kérdése ez a tanítóknak, abban az értelemben, amint ma beszélünk és gondolkozunk róla. De állandóan közszükségét érzi minden művelt ember, aki időt és fáradságot vesz magának arra, hogy fontosságát átgondolja. A tisztviselők első sorban saját munkakörük jogi tisztázásának, függetlenségüknek s egyéni szabadságuknak védelme érdekében ; a művelt, de nem tisztviselő ember a közjó érdekében óhajtja a megvalósulását. Minden rendű és rangú tisztviselőre csak előnyöket hozhat a jól megkonstruált, igazán szabadelvű irányzatú s minden részletében az egyén munkakörét és jogait körülményesen megvilágító szolgálati szabályzat. Nyeresége lenne a társadalomnak, irányítója az egyes egyénnek. Jogot adna és szabadságot biztosítana. Szabályozná a munkaköröknek egymáshoz való viszonyát s kíilön-külön rendezné az egyféle munkanemben élők hivatali ügyét le és fel egyaránt a szabad gondolkodásnak azzal az igazságával, mely a XX. száz évnek kellene hogy jellemzője, bélyege legyen. így nézve s ekként fogva fel a szolgálati szabályzat (pragmatika) jelentőségét, mindnyájan belátjuk, hogy arra mind a magán, mind a köztisztviselők számára égető szükség van magának a társadalomnak a haladásáért. A tanítóság szolgálati pragmatikája csak egy fejezete annak a széles alapon megalkotandó szabályzatnak, melyet a különböző munkanemben functionáló magyar tisztviselöi-kar számára a legközelebbi jövő meg kell, hogy adjon. Az csak természetes folyománya és kifejezője egy ország szabadszellemü, a kornak lüktetését megérző s a népnevelést egészségesen fejlesztő irányának, hogy ebben a fejezetben az állami tanítók jogviszonya a legek- latánsabbul kidomborittassék. Az ilyen szellemével s tartalmával a tanítóság várakozásának megfeleljen már csak azért is, hogy példát kapjon és lásson a népiskolát fentartó sokféle irányzatú és felfogású tényező, melyeknek iskolaügye — úgy érzik — sokára lesz teljesen egységes az államéval .... Kétségtelen, hogy ebben a fejezetbe u e mellett az ország tanítóságának egyeteme — mint közös jogforrásban benne legyen. A szolgálati pragmatikát másképpen megalkotni nem helyes s elképzelni nem lehet. Legalább én más szelleműnek gondolni nem tudom! . . . A szolgálati szabályzat kérdését mint egészet, tudtommal legelébb 1894-ben az „Országos bizottság“-unk Debrecenben tartott gyűlése tárgyalta. Az előtt és azóta egy-egy külön részlete állandóan tárgya volt a tanítói gyűléseknek országszerte. Maga az országos bizottság s az egyetemes gyűlések mindig foglalkoztak egy-egy részletének megvitatásával. Mert hát ilyen széles mezőn a korral haladni törekvőknek munkájuk mindig akad. Aki csak pillanatnyira nézi a kérdést, azt könnyűnek láthatja. Pedig az egyes részletek is mélyrehatók. Éppen ezért olyan nehéz a megvalósítása.
