Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-04-25 / 4. szám
tanügyi értesítő 3 kötelékéből s mint állami tisztviselők, az államtól kapják végellátásukat is. 5. Az állami tanítók szolgálati pragmatikája az állami tisztviselőkévéi kapcsolatosan állapíttassák meg, kizárva a tanító munkálkodásából minden illetéktelen laikus tényezőt, kellően szabályozva a fegyelmi eljárást és biztosítva a politikai függetlenséget. 6. A szolgálati időbe számíttassanak be a más jellegű (községi vagy felekezeti) iskoláknál eltöltött összes szolgálati évek is. 7. Az állami elemi iskolai igazgató-tanítók állásukra egy próba év után kineveztessenek s tiszteletdijaikat illetőleg a Széli- féle javaslat valósíttassék meg, vagyis az egy igazgatás alá tartozó osztályok száma szerint 400—600 K állapíttassák meg, mely tiszteletdijak a nyugdíjba is beszámíttassanak. 8. Az elemi iskoláknál alkalmazott állami tanítók 10%-a tiszteletbeli igazgatói cimen 400 K pótlékban részesüljön. A miniszter válaszában a nagy horderejű kijelentések láncolatát kitörő lelkesedéssel vette tudomásul a jobb korszak kezdetét oly idegesen váró állami tanítóság. Kozma László beszéde. Nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi Minisztei Úr! Kegyelmes Urunk! Mély tisztelettel üdvözöljük Nagyméltóságodat, mint hazánk vallás- és közoktatásügyi miniszterét az állami tanítók országos egyesülete nevében. Ha Nagyméltóságodnak a miniszteri székbe való lépése az alkotmányos élet folytonosságában történik, akkor is nagy nemzeti öröm; de mennyivel nagyobb és általánosabb most az öröm és lelkesedés, a mikor egy sötét és bizonytalan szomorú idő után lép Nagyméltóságod a nemzeti kultúra élére, dokumentálván ezen tény által hazája és nemzete iránt érzett nagy szeretetét, mert ez a lépése a nemzeti kultúra egén egy szebb és boldogabb jövő napjának felkeltét jelenti. Minden jó magyar, még az elvi ellenfelek is mindig büszke önérzettel vallották a magyar államférfiak és szónokok sorában Nagyméltóságodat elsőnek és a miénknek, aki nem csak idehaza, de oda künn is, példátlan ielkes működésével nagy tiszteletet szerzett a magyar népnek és sok balvéleményt oszlatott el az idegenek előtt rólunk, magyarokról. Kegyelmes Úr! Minket nem az alacsony hízelgés, de a benső és hazafias öröm igaz érzelme vezetett ide. Nem először jelenünk meg ma előtte, mert a mikor nehéz napjai voltak a magyar állami tanítóságnak, már akkor is kértük Nagyméltóságod támogató jóakaratát. Azért jöttünk, hogy szeretetünk és odaadó bizalmunk kifejezése után egyúttal azt is elmondjuk, hogy mi a magyar állami népoktatásnak nemzeti irányban, vallás erkölcsi alapon való művelésében ennek a Minisztériumnak állandó tradícióihoz képest ezután is nagy lelkesedéssel munkálkodunk, mert erős a hitünk és reményünk, hogy ez az új korszak a mi
