Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906-04-25 / 4. szám

4

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

szellemi és anyagi haladásunknak és jogos reményeinknek valóra vállását mielőbb meghozza s szabad hazában igazán szabad népet teremt. (Éljenzés.)

A magyar állami népoktatásnak nincsenek és nem voltak, — hiszem és vallom — jövőben sem lesznek a vallás erkölcsi alapot felforgató tendenciái, hiszen minálunk, a mi iskoláinkban ez az oktatás mondhatom példányszerű, mert mi a hit-élet gyakorlásában is mindig ott állunk növendékeink mellett. Ez az oktatás nem foszt meg senkit nyelvétől és nemzetiségétől, sőt ellenkezőleg a haza minden fiát oda akarja emelni, hogy nehéz életviszonyok között az állam nyelvének birtokában boldogulhasson, előre haladtan, és ez okból nevelésünkbe és oktatásainkba bele vesszük a gyakorlati irányt; munkára szoktatjuk a jövő nemzedéket, hogy már az iskolában megtanulja, hogy ennek a hazának fenmaradásáért nemcsak beszélni; de dolgozni is kell, mert a kitartó és nemes munka mellyel a közjólétet s a magunk javát előmozdítjuk : a legszebb hazaszeretet.

Kegyelmes Uram! Nem erőszakkal, de a tények logikai rendje szerint ez az oktatás mindig előbbre halad, főleg azért, mert üdvös hatásával mindig szélesebb és szélesebb rétegekben tért hódit, célja: a magyar nemzeti állam teljes kiépítése és felvirágoztatása a kultúra igaz szeretetével és békés eszközeivel. (Éljenzés.)

E munka sikerének biztosítása végett alkotmányos Minisztereink előtt folyton sürgettük az anyagi jobb ellátást, állami tisztviselői jellegünk törvényben biztosított elismerését, végellátásunknál a többi állami tisztviselőkével egyenlő elbánást s a szolgálati pragmatika megalkotását. (Helyeslés.)

Midőn üdvözletünket s jogos kívánalmainkat magában foglaló emlékiratunkat átadom, esedezve kérem Excellentiádat, vegye gondjaiba a mi kérésünket s habár e kormány magát átmenetinek mondja is, hasson oda, hogy már a jövő év költségvetésében e reménységeink megvalósításának kezdetét láth; s uk. (Helyeslés.)

Adjon a Gondviselő Nagyméltóságodnak és mindazoknak, akik Nagyméltóságoddal együtt e nagy nemzeti munkára vállalkoztak erőt és kitartást. (Éljenzés.)

Mi pedig, kedves kartársak, hazafias lelkünk benső és igaz érzelmeinek kifejezést adva kiáltsuk, hogy gróf Apponyi Albert vallás- és közokt. miniszter hazája, nemzete és drága családja javára soká és boldogul éljen! (Taps és éljenzés.)

Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter meleg szavakban mondott köszönetét az üdvözlésért. Azután így folytatta:

Tisztelt hölgyeim és uraim ! Legyenek meggyőződve, hogy én eddig az életet nemcsak a zöldasztal mellől tekintettem, hanem azzal hosszú közpályámon, de még inkább a magánügyeimmel való foglalkozás révén is a maga valóságában megismerkedtem. Én nagyon jól tudom, hogy a tanítóság milyen hivatást tel-