Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-03-25 / 3. szám
6 tanügyi értesítő S ha már okoskodásommal idáig jutottam, én éppen ebben látom az iskola felszabadításának és teljes függetlenségének a jövőjét. Azon intézkedéseknek szaporodásával és terjedésével, melyek az iskola emancipációjához vezetnek s az iskola szervezetét, szellemét, irányát, kormányzását mindinkább a tanítóra s arra egyedül hivatott tanfelügyelőre ruházzák, lassan-lassan ki fog alakulni a müveit társadalomban, hogy a tanítás egy különálló olyan mező, melyhez nem ért mindenki még ha szülő is s hogy a tanítói munka magasztosságáról és jelentőségénél fogva müveit emberek működési tere, akik a sablonos nevelési és tanítási törvényeken felül a rájuk bízott gyermekek lelki és testi jóllétének szigorú őrei. Akkor természetesen megszűnik az az előítélet, amit a társadalom tagjai közül sokan az iskola és a tanító iránt éreznek magukban. Csakhogy ezt parancsszóra megrendelni nem lehet. Az, hogy a társadalomnak minden tagja átérezze, megértse a tanítói munka minémüségét, messzi idő . . . Nem is ez a célunk ma nekünk. Mi csak azt akarjuk s arra kell törekednünk, hogy a társadalom fokozatosan érjék meg arra, hogy az iskola nemes misszióját mindenki belássa, s hogy az a meggyőződés legyen uralkodó a társadalomban, hogy iskolai ügyekben : tanítási és nevelési kérdésekben a tanító vezessen s lássa el jótanácscsal szükség esetén azokat, akiknek szükségük van rá. Erre a meggyőződésre vezessük, fejlesszük a társadalmat. Az Isten segítsen meg ebben mindenikünket!! (Nagybánya.) Székely Áegtáa. A mintatanitásokról. (Hozzászólás.) Tartsunk-e mintatanításokat? E kérdésre Paládi Lajos kartársam azt feleli, hogy a nemzetiségi vidékeken tartsunk, másutt pedig csak oly esetekben, amikor valamely uj módszert kívánunk bemutatni. Lássuk a kérdést közelébbről! „A jó pap holtig tanul; a tanítónak ugyanazt kell tennie s teszi is. Ezt mondja kartársam. Igen helyesen. Zártétele azonban ettől az előtétéitől elütő. Sorain át jól látom a lelkét s benne az „igen“-t. S mégis „nem“-et mond. Miért ? Először azért, mert a magasabb népoktatási intézetek tanítói, illetve tanárai sem tartanak nyilvános tanításokat. A mi azonban nincs, az indok sem lehet. Másodszor azért, mert a kritika leránt, néha meggyaláz. Ez az indok sem állhat meg, mert kritika nélkül biztos haladás nincs. Az tény, hogy a kritikával némelyek visszaélnek. De ebből
