Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-03-25 / 3. szám
tanügyi értesítő 7 nem szabad a mintatanítások eltörlésére, hanem a visszaélés megszüntetésére következtetni. Abusus non tolit usus. Harmadszor, mert a mintatanítások a tanítók lekicsinylésére vezetnek. Ugyan ! ? . . . A tanítás is mesterség; magasabb fokon művészet. Szükség, hogy az elismert mestereket műhelyükben felkeressük s tőlük tanuljunk. Hasonlót tesznek az iparosok, hasonlót a művészek. Teszik azt szégyenkezés nélkül s nemes ambícióból. Nekünk is tennünk kell annyival inkább, mert tudjuk, mert tapasztaljuk, hogy a képzőintézet a tanításnak csak az A B C-éjét adhatja. Az iskola kész tudóst, irót, költőt, művészt, államférfit nem ad. Nem ad kész tanítót sem. Az élet, az a nagy gyakorló iskola, az a hely, ahol mindezek lesznek. A feltett kérdésre „igen“-nel felelek. (Budapest.) ,Sn‘nif/f/üi-f///i IjuJuh. A történelem és alkotmánytan az új „Tanterviben. 1. Történelem. Uj tantervűnk a történettanítás célját a következőképpen határozza meg: A történettanítás célja első sorban ethikai: a nemzeti érzésnek, a hazaszeretetnek, a polgárerényeknek ápolása és nemesítése. E cél elérésére a „Tanterv“ útmutatásokat is ad, melyeknek tanulmányozása csak javára lehet különösen a kezdő tanítónak, de nagy szolgálatot tesz az minden tanítónak, mert ezen utasítás minden mondata oly sokat mondó, hogy az azokban foglaltak figyelembe vétele és betartásával csakugyan megvalósul az ifjúság alapvető egyéni nevelése a gyakorlati élet és a nemzet kultúrái és erkölcsi közössége számára s így nemzeti népoktatásügyünk jövője elé aggodalom nélkül tekinthetünk. Valóban ezen utasítások, alapos, gondos tanulmányozás, megfontolás és bölcs tapasztalat eredményei, hosszú évek gyakorlatainak le- szürődött igazságai. Azon szép eszméknek megvalósítása, melyek itt le vannak rakva, nemzeti népoktatásügyünk haladását biztos talajon irányítják tova, hogy siker koronázza e téren is a magyar kultúrpolitika folyton tökéletesedésre irányúló törekvését, eszközt adva a magyar tanítónak kezébe, melyet az itt kijelölt céllal, nemzeti érzéssel és öntudattal, bátran és biztosan kezelve, az ige testet ölt. Talán nincs is tantárgy, mely a nemzeti hazafias érzés, önérzet és testvériség felköltésére és ápolására oly horderejű lenne, mint a történelem. Szép volna, ha kivétel nélkül minden iskola úgy fogná fel a dolgot, amint az az új Tanterv idevágó utasításai kapcsán félre
