Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-03-25 / 3. szám
tanügyi értesítő 3 is nyitott sebnek maradjon az állami tanítóság testén s az állami népoktatásügynek válik legfőképen hasznára, ha e kérdés az érdekelt tanítók kívánsága szerint nyer megoldást! Emlékezzünk! Mikor a közelmúltban a hazai társadalom intellektuális osztálya az egész országra kiterjedő mozgalmat indított anyagi helyzetének javítása érdekében, volt egy osztály, mely megadással és elöljáróinak jóindulatába vetett rendületlen bizalommal tűrte közmondásosan sanyarú helyzetét s nem emelte fel szavát sorsának javítása érdekében. Nem mintha talán nem lettek volna oly jogos érdekei, melyeknek megvalósítását sóvárogva várta, hanem mert hitte — s hiszi ma is — hogy azok, akiknek kezébe az ő sorsának intézése le van téve, atyai jóindulattal fognak reá gondolni akkor, ha majd a jogos igények kielégítésének lehetősége elérkezik. Talán említeni is fölösleges, hogy ezen osztály az állami néptanítói kar volt! Nem akarom én ezt ezen tanítói karnak érdemül róni fel, bár, ha rágondolok arra a nyugodt s csakis a hivatás iránti lelkesedés által ápolt, nagy lelki erőre, mellyel az állami tanítói kar kötelességét a nehéz életviszonyoktól nyomatva is mindig oly készséggel teljesítette, talán akkor sem volnék szerénytelen, ha ezt tenném. Hanem igenis utalni óhajtok arra, hogy ekkora önmérséklés, ennyi hivatásszeretet a kötelességteljesítés terén talán mégis megérdemelné, hogy az állami tanítók nagy részének említett sérelme orvoslásra találjon. Ha e kívánság teljesítése az állampénztárra elviselhetetlen terhet róna, hiszem — mert érzem magamról — hogy az érdekelt tanítóság nehéz szívvel, de a változhatatlanban való megnyugvással rendelné alá kívánságait a körülmények kényszerítő erejének, de áthatva attól a meggyőződéstől, hogy a hazai kultúra érdekében hozott ezen csekély áldozat oly befektetett tőke lenne, mely végeredményig gyümölcseit sokszorosan hozná meg, közérdeknek kell tartanunk, hogy az állami tanítói kar jogos igényei e tekintetben is érvényesülhessenek. Azok előtt, kik a magyar nemzeti népnevelés érdekeit szívükön viselik, nem lehet közömbös, hogy a népnevelés megelégedett vagy az élet terheit csak nehezen vonszoló munkásokra van-e bízva. Nem tartozom azok
