Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-03-25 / 3. szám
4 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ közé, kikben a kor szelleme elérhetetlen dolgok érzetét teremtette meg, de ember, tanító, tehát a társadalomnak oly tagja vagyok, kire a társadalmi és családi élet sokszor oly, anyagi áldozatokkal járó kötelességeket ró, melyeknek teljesítése képességeim körén kívül esik. Csoda-e, ha ilyenkor önkéntelenül is eszébe jut az embernek, hogy ennek nem igy kellene lennie? Csoda-e, ha ilyenkor nehéz ködként üli meg az ember kedélyhangulatát saját nyomorúságának tudata s leikéből akaratlanul is a keserűség hangját váltja ki? Nem lehet tudni, hogy a szolgálati pragmatika reánk, tanítókra nézve, miként lesz megalkotva, mennyiben fogja a teljesítés szankciójával ellátni az állami tanítói kar régi vágyait, de egy már előre is elkerülhetetlen szükségességnek látszik; az, hogy abban az állami tanítók jövendő helyzetének alapját akként kell lerakni, hogy az a kedélysorvasztó anyagi gondok alul felszabadulva, jó kedvvel és fokozott előszeretettel szentelhesse magát hivatásának. (Szatmár-Németi.) t lartrif A társadalom felfogása a tanítói munkáról. Múlt havi cikkemben a tanítói oklevél anyagi értékelését említettem fel nagy általánosságban. Kifejeztem, hogy aki a tani -i oklevelet megszerezte (még melléje esetleg gazdasági, kertészeti vagy más tanfolyamot végzett) a fizetésben annyira kellene, hogy emelkedjék, rhint az, aki érettségit tett s azonkívül a számviteli vizsgálatot is kiállotta. Akkor meglenne a tanfolyamoknak is s annak a közigazgatási bizottsági határozatnak is, amelyet cikkemben említettem, a valóban reális gyakorlati értéke. Akkor a társadalomban magáról a tanítói munkáról általánosan megváltoznék a mai nem mindig előnyös vélemény. Mert a tanítói munkáról a társadalmi felfogás többé-kevésbbé olyan, mint amilyen mértékben anyagilag is honorálva van a tanító . . . Tehát van a kettő között összefüggés. Való igaz, hogy az úgynevezett tanítói tisztesség újabban emelkedett s hogy egyes helyeken a tanítónak munkássága és mindenkor helyes magatartása becsülést és állandó népszerűséget szerzett. Azonba még ott is, ahol ezek az előnyös eredmények megvannak, mutatkoznak olyan jelenségek, amelyek megérdemlik, hogy pillanatra gondolkozzunk róluk s előforduló esetekben eszünkbe jussanak . . .
