Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-01-25 / 1. szám
tanügyi értesítő 5 Ez az ut a legjobb; ha tetszik valakinek elfogadja, próbálkozik vele és követi, ha nem tetszik elveti s ellen- észrevételeit arra nézve megteszi s a magáénak helyességét vitatja és lehet, hogy követőkre is talál. Félreértések vagy különféle magyarázatok szempontjából szükségesnek tartom jelezni, hogy én a mintatani- tások tartásán rég túlestem, mint gyermek a fogzáson. De túlestek ezen szatmári idősebb tanitótársaim is csaknem kivétel nélkül, különösen a felekezettől átvett tanítók, mert annak előtte a „Szatmárvidéki tanítóegyesület“ kebelében a mintatanitások napirenden voltak s csaknem minden héten tartattak. Nem az ilyenek tartásától való fázás indított e nehány sor papírra vetésére, hanem meggyőződésem nyilvánítása, mely ellentétben áll a Szatinár-járás tanitóköre ez idén tartott gyűlésének ide vonatkozó határozatával. Mindazon által, ha tanitótársaim meggyőznek ennek fontosságáról és hasznáról, bebizonyítják szükségét: én bevonom vitorlámat, önmagamat megnyugtatom, zászlójuk alá esküszöm, táborukba szegődöm s velők egy hiten leszek* Mjníns. Vizsgálódjunk és munkálkodjunk. Mikor olyan kiemelkedő határponthoz ér az ember, amilyen az újév, önkéntelen is vizsgálódik, az elért eredményt meghányja- veti s tervet készít magának a jövőre. Minden rendű, rangú és foglalkozású egyén lelkében — legalább pillanatra — magábaszállás lép fel ilyenkor s ennek hatása alatt több-kevesebb erővel bizonyos fokú elhatározás születik meg. A kereskedő, a gazda, a mesterember, hivatalnok stb. gazdálkodásának: anyagi és szellemi munkásságának eredményeit, tervét, mérlegét állítja össze s úgy kezdi meg elhatározásának iránya szerint az újévet. Hogy aztán azon elhatározásnak ereje mekkora, mindig az illető erejétől, erkölcsi érzületének tartalmától, mélységétől, bensőségéfől függ. Fel kell tételeznünk, hogy az efféle magábaszállás és vizsgálódás a müveit embereknél általánosan nagyobb mértékben van meg, mint azoknál, akik a műveltségből nem részesülhettek, mert a müveit emberben az effélékhez való szellemi érettség ezt úgyszólván magával hozza. S ha aztán azt mondom, hogy a tanítással foglalkozók az ilyenszerü önvizsgálásnak s munkásságuk áttekintésének még nagyobb mértékét kell, hogy alkalmazzák, * Ezen tárgyban a hozzászólásoknak tért nyitunk. Szerk.
