Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-11-25 / 9. szám
14 tanügyi értesítő «stufä OTTHON. Egy vén tanitó levelei Irta: Paláríy La ion. Folytatás. 9-ik levél. Kedves Barátom! Itt vergődöm az ágyamban, sebektől boritott testtel, mint akit hét csatában kaszaboltak össze s fájdalmamnál csak a gúny nagyobb, mit kedves látogatóimtól tehetetlenségemben, mert rászolgáltam, el kell szenvednem. Nekem ugyan besavanyított az uj üzletág és sport. Úgy jártam, mint a szomszédunkban lakó csizmadia, ki vackort ment szedni és a vadkörtefában erős zümmögést hallván, mézet sejtett. Okos ember lévén, ne hogy a leletet mások is megdézsmálják, a méh kijáratát erősen bepockolta s maga haza szaladt fazekakért, melyekbe a mézet beraktározza. Akik a vágtató kaptagrófot a karjára fűzött fazekakkal látták az erdőnek tartani, el nem tudták képzelni, mi a szándéka ? Hasztalan kérdezték, szóba sem állott a kiváncsiakkal. Rohant egyenesen a kijelölt helyre. Mert távolléte alatt a pocokhoz senki sem nyúlt, boldog örömmel látott a kibontás munkájához. Hogy az odúban levő hadsereg mit terveit az ö távollétében, arra az atyafi nem gondolt és könyökig nyúlt a lyukba. De minő ébredés, minő fájdalmas való! A megtámadottak egy pillanat alatt ezer lándzsát szegeztek az én kedves szomszédomnak. Ha szótalan volt a felmenetele, annál hangosabb lett a lejö- vetele, mert rohanása közben a városon keresztül is folyton ordította: jajj, jajj, jajj, megöl a darázs! Nem ok nélkül ordított, mert már akkor a feje olyan volt, mint egy szakasztó kosár, az orra, mint egy sós ugorka, a szája meg, mint egy csupor. Hogy minő kint kellett kiállania, azt csak ő tudhatta; de hogy mi, a csintalan diák sereg ezt tetéztük, azt meg én tudom. Nap-nap mellett eljártunk az ablaka alá és kórusba kiabáltuk: Ribár bácsi, van-e méz eladó ? Volt, mert egyszer úgy öntött nyakon valamivel bennünket, hogy többé házának tájéka felé sem mentünk. E kis históriát csak összehasonlítás végett hoztam fel, mert az én esetem ennek ismétlése. Én sem szólottám senkinek, nehogy a piócát kihalásszák előlem. Tarisznyát raktam s korán hajnalban utrakeltem. Tanyát ütöttem ott, hol legbiztosabbnak látszott a munka. Olyan rengeteg mennyiségben, mint e rongyos kis patakban, talán sehol sincs e gyalázatos féreg.
