Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-11-25 / 9. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 11 állam érdekéből helyeztetnek, vagy előnyösebb megélhetési szempontokból át, meg átkérezkednek. Magam is ilyen családból származom, sőt ilyen járványban leledzem. Azért, ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy hova való vagyok, hirtelenében nem is tudnék biztos választ adni. Mindenesetre a szubjektív benyomások után kellene indulnom. Gyermek- és ifjúkori emlékeim a kies fekvésű Nagybánya város felé irányítanak. Visszaszállva a múltba, felujul előttem a hajdani ódon gimnáziumi épületben töltött idők kedves emléke. Annak idejében a 4 osztályú normal iskola is ezen épületben nyert elhelyezést. Eme közös intézet valóban alkalmas volt az összetartozandóság érzetének ápolására. A régi iskola folyosóin, udvarán ott zajongott, rajzott vidám életkedvvel gimnáziumi és elemiskolai növendéksereg összeolvadva. Eme valódi alma materben szövődtek a barátság eltéphetetlen kötelékei, amelyek mai napig fennállanak köz ös intézetünkből régen elszármazott s ma már javakorabeii férfiak között. Az összetartozandóság kifejezést nyert ama benső viszonyban is, amely a tanári-kar és a tekintélyes tanitó-testület között fennállott. Tanórák előtt tanár és tanító együtt sétálva, vitatkozva beszélték meg a pedagógiai kérdéseket és ezen együttes tanácskozások, sűrűbb érintkezések azt eredményezték, hogy abban az időben elemi iskola és gimnázium közt meg volt a kellő áthidalás, aminek hiányát ma oly gyakran halljuk felpanaszolni. Nagybánya mindenkor a valódi knlturvárosok közt foglalt helyet, hisz a hajdani hires Schola Rivulina is ezen város büszkeségei közé tartozik. Iskoláinál a legkiválóbb tanférfiak működtek a múltban is. Az általam említett időben Langer, Szervirt és Dorogi Ignác töltötték be az elemi iskolai tanszékeket, mindany- nyian kiváló pedagógusok. Ezen tekintélyes tanférfiak közül ma csak Dorogi Ignác van életben. Legyen szabad e helyen róla, mint a tanítóság nesztoráról és mint volt tanitömról hálásan megemlékeznem azon alkalomból, midőn hosszas, eredményes és érdemdús szolgálata után nyugalomba vonul. Doroginak Nagybánya kulturális életében beállott változások minden fázisában tevőleges része volt. A régi gárda rokonszenves alakjai közül az ő vállaira nehezedett az a kemény feladat, hogy a tanügy terén uralkodó régibb és újabb irányzatokat működési helyén békésen összeegyeztesse. Dorogi a haladás embere lévén, szerencsés kézzel oldotta meg e nemkönnyii feladatot. Nem célom Dorogi érdemeit részletesen felsorolni, hisz egész élete az eredményes munka szakadatlan láncolata. Arról különben is tud a nagyközönség s annál inkább pályatársai. Nem hallgathatom el azonban, hogy ő azon tanítók közé tartozott, akik inteligentiájokkal, társadalmi magatartásukkal hathatósan segítették megérlelődni a közvéleményben ama nézetet, hogy a tanítói pálya egyike a legideálisabb, kihatásában legfontosabb pályáknak. A társadalomnak a tanítói pályáról előnyösen megváltozott felfogása most készül tettekben megnyilvánulni s ime, amikor egy
