Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-11-25 / 9. szám
2 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Az állami tanítók létért való küzdelmét azonban nem csupán az anyagi előhaladás elodázhatlan szükségessége irányítja, hanem nagy mértékben tokozza ezen küzdelem elkeseredettségét az állami tanítók erkölcsi tekintélyén ejtett súlyos sérelmek sorozata s a tanítói munkálkodás nyilvánvaló lekicsinylése is. Mert hiszen a tanítóság képzett és tekintélyes testületét mélyen sértő azon tény, hogy a csendőrnek, rendőrnek, fináncnak, hivatal- és iskolaszolgának, postásnak, postaszolgának s még igen sok földmives vagy iparosból átvedlett teljesen kvalifikáció nélküli alkalmazottnak annyi, vagy legtöbb esetben nagyobb az évi jövedelme, mint a néptanítónak, aki oklevelét több évi tanulással, küzdelemmel és költséggel szerzi meg s akire a gyermekek nevelése és oktatása van bízva. Hol vegyedlyen körülmények között a néptanító a tekintélyt, melyre pedig exponált állásában oly nagy szüksége van ; hogyan felelhessen meg a magas tanügyi kormány által reá oktrojált sokféle társadalmi, közgazdasági és közművelődési feladatnak, hogyan lehessen a nép vezére, mikor a nép látja küzdelmes, szegényes nyomorúságos életét, mikor kénytelen kölcsönöket kérni s adóssága megfizetését könyörgéssel prolongálni. Lehetnek akik ezeket nagyításoknak gondolják, pedig ezek tények s bizonyításukra sok-sok példát lehetne felhozni. Hogy az állami tanítók fizetésrendezésének kérdése éppen most nyomult leginkább előtérbe, s hogy az állami tanítóság éppen most fejti ki legvehemensebben agitáló erejét és hozza nyilvánosságra lelkében rég összegyüleinlet keserűségét, annak oka természetesen első sorban az a határtalan bizalom, lelkesedés és reménység, mely a nemzeti kormány minden tagja és különösen Apponyi Albert gróf magas személye iránt az állami tanítóság szivében él. De másodszor és főképen az az oka, miszerint országszerte a nagy drágaság oly kétségbe ejtő mérveket öltött, hogy a tanítóság mostani fizetéséből megélni képtelen. Most ütött tehát a 12-ik óra, most állott be az az időpont, midőn a hurt tovább feszíteni nem lehet! E nehéz körülmények kényszerítik az állami tanítóságot arra, hogy jogos kívánságaik teljesítését és existentiájuk biztosítását nagyobb energiával, kitartóbban és hangosabban kérjék, követeljék. Téves tehát egyes tájékozatlanoknak — és a tanítóság akciójának jogosultságát el nem ismerő lapoknak (sajnos, hogy ilyenek is vannak) az a nézete, hogy ezen mozgalom a nemzeti kormány és nagynevű közoktatási miniszterünk zaklatására irányul s a kormány úgyis súlyos helyzetének megnehezítését célozza. Isten mentsen! A magyar állami tanítók meggyőződésből, szívből jó hazafiak s e mellett a szó legnemesebb értelmében háladato- sak is, már pedig legnagyobb hálával tartoznak éppen a koalíciós pártok, -- és különösen a mostani kormányzó férfiak iránt, akik az állami tanítóság ügyeit mindenkor lelkesen felkarolták és védelmezték. De az állami tanítókat a nehéz megélhetési viszonyok
