Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906-10-25 / 8. szám

18 tanügyi értesítő VEGYESEK. Értesítés. A kartársak közül igen sokan levéllel fordultak a szerkesztőséghez, melyben mindannyian a fizetésrendezés kér­désével foglalkoznak és felvilágosításokat kérnek. Felvilágosításul az alábbi levelet közöljük: Tekintetes Mihály Ferenc áll. isk. igazgató urnák Szatmár. Kedves Barátom ! A szatmári áll. isk. tanítótestületnek meleghangú elismerő nyilatkozata mélyen meghat, azt hálásan köszönöm s arra kérlek: tolmácsold a tanítótestület előtt az én mélységes hálámat és köszönetemet azzal, hogy én míg élek, a tanítóság nemes irá­nyú munkájából igyekszem kivenni a magam részét, bár most már az áll. tanítók orsz. egyesületének elnöki tisztéről a két elnöki állás összeférhetlen volta miatt lemondtam, az egyesületnek ezután hű és munkás tagja maradok. Jelzem ezúttal, hogy az általad hozzám küldött s október hó 14-én kelt tanitótestületi határozatot, melyet te a fenti okból t. i. hogy már elnöke az állami tanítók­nak nem vagyok, — visszavittél, ha a tanítótestület úgy óhajtja, illetékes helyre eljuttatom, sőt ha a miniszter ur kihallgat, hasonló irányú kérésekkel együtt előtte személyesen referálom. Magamat további baráti és kartársi hajlamaitokba ajánlva maradok Debre­cenben, 1906. október hó 21-én, igaz hívetek: Kozma László, árvaházi igazgató, a Magyar Tanítók Országos Bizottságának elnöke. Ezek után kívánatosnak tartjuk, hogy az állami tanítók kivé­tel nélkül belépjenek az áll. tanítók országos egyesületébe és a legközelebb hirdetendő elnökválasztó közgyűlésen teljes számban megjelenjenek. A szatmáriak már mind beléptek. A szatmár-németii állami íanitók több, mint 50 tagból álló tanító-testülete október 13-án — amikor a kormány expozéja nyilvánosság elé került — elhatározta, hogy kivétel nélkül belép­nek az áll. tanítók orsz. egyesületébe. A határozatot azonnal tett követte. A tagsági díjját mindenki befizette. A közoktatásügyi miniszter ur kir. tanfelügyelőség elő­terjesztésére Szaucsek István oki. tanítót, egyik idősebb érdemes kartársunk fiát, a nagybányai áll. iskolához állandó helyettesül kinevezte. Megemlítjük e tényt, mert ebben vármegyénk tanfelügyelő­jének ama nemes gondolatát látjuk kibontakozni, hogy a tanítói pályán első sorban tanítók gyermekei nyerjenek alkalmaztatást és nem azon protekciósok, kik később az iskolák és tanítótestületek nyűgei vagy borstörői lesznek. Az ilyen eljárást érdemes lesz követés céljából nyilván tartani.

Next

/
Thumbnails
Contents