Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906-10-25 / 8. szám

tanügyi értesítő

19

„Tótfalu“ dinit elemi iskolai 111. oszt. olvasóhoz tartozó Mihály Ferenc által szerkesztett függeléket, mely Szatmárvármegye leirását tartalmazza, az olvasó könyvhöz minden növendék a könyvkereskedőktől ingyen megkapja, miről a kartársakat értesítjük.

Rákóczi-szinművek. Az ifjúság számára szerkeztette Eötvös Károly Lajos, az iskolai ünnepélyeknek évről-évre növekvő nagy száma azoknak nevelő hatását kockáztatja, ha csak nem gondoskodunk a vezető tanerőkre és növendékeikre egyaránt lelkesitő- leg ható változatosságról. Ily meggyőződéssel rendezte Eötvös Károly Lajos kir. tanfelügyelő az ifjúság számára sajtó alá a „Rákóczi-szinművek“-nek Lampel R. könyvkereskedése (Wodiáner F. és Fiai) részvénytársaság kiadásában megjelent kötetét, első sorban iskolai ünnepek céljára, de másodsorban iskolán kívüli ifjúsági műkedvelő szinielőadásokra, sőt a színházak ünnepi előadásaira is alkalmas történeti színművekkel. A könyv ára csinos vászonkötésben 2 korona.

A katonai parádék és a tanítók. A „Szamos“ folyó évi 70. számának vezércikkéből vesszük át e sorokat: „Igazán csodával határos, hogy a négy gimnáziumi osztály elvégzése után akad még tehetséges ifjú ember, aki magának a tanítói pályát választja élete hivatásául 800—1000 kor. fizetés mellett. Tizenkét esztendei iskoláztatás után nyerhet az ifjú ember tanítói oklevelet, amellyel ezután lenyűgözi magát egy egész életre szegénységhez. Családot alkot és gondban őszül meg. Ezer koronának forgalmi értéke oly csekély, hogy abból egy családnak megélni, gyermekeket neveltetni képtelenség. A katonai parádékon meg lehetne könnyen takarítani annyit, hogy a tanítók fizetését 1600 koronára emelhetné az állam s a tanítók hadseregének a kultúra terén nyernének nagy szellemiscsatát!..“ Válaszul ide jegyezzük: A tanítóknak a szegénységhez való leszögezése és a népnvelők munkájának lekicsinylése annyira divatos eszméje a kornak, hogy magyar hazánkban a népnevelést társadalmi és nem állami feladatnak tekintik, mintha a mi államunk társadalmát egységes magyar nemzet alkotná, melyre ezt a feladatot bízni szabad volna. Szerintünk a népnevelésnek a társadalmi feladatok közé való sülyesztése egyet jelent a nemzeti állam kiépítésére vezető feladatok mellőzésével. A tanítónak szegénységhez való leszögezése pedig igazán a legnagyobb tökéletességgel érvényesül, mikor a tanító elől a haladás minden útja — még a népnevelési tisztségnél is — teljesen el van vágva. Itt a munkának értékelése — habár a törvény a haladásra jó akarattal lehetőséget ad — el van temetve azon indokkal, hogy a mai viszonyok mellett, mikor annyi a magasabb iskolákat végzett állás nélküli egyén, ez lehetetlenség. Szóval ezen hivatali pályán a népnevelés javának munkálásánál szerzett érdem és arravalóság semmi. Még egy ilyen pálya nincs a világon. Ez az állapot messze