Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906-10-25 / 8. szám

4

tanügyi értesítő

akkor ma nem kisértene a sociális bajok félelmetes gondolata, mert az önfentartás a leghatalmasabb életösztön lévén, bizonyára réges-régen megtalálta volna a helyes megoldást.

De az emberi önzés útját állta eme természetes proceszusnak és ime, most itt áll a küszöbb előtt a rém, a rajta elkövetett erőszakosságot megboszulandó.

Egészen bizonyos, hogy a gazdasági átalakulást egyetlen nép sem kerülheti el és szerencsés lesz az a nemzet, amely ezen sociális metamorphozison áteshetik nagyobb rázkódás nélkül.

Óhajtandó, hogy a mi sokat zaklatott nemzetünk a skyllák és kharibdisok elkerülésével jusson a gazdasági rendezettség biztos révparcjához, mert nemzetiségekkel tarkázott országunkra életkérdés, hogy a társadalmi erjedés nálunk minden nagyobb evolutio nélkül érje el a teljes tisztulási fokot.

Az idő sürget, tehát lázas sietséggel kell kutatnunk ama módozatokat, amelyek alkalmasak a lelkek mélyén dúló háborgások lecsilapitására.

A félre billent egyensúlyt csakis a közvagyonosodás emelkedése és a polgáriosult gondolkozás térfoglalása volna képes helyreigazítani. Mindkét fontos kérdés gyökérszálai belenyúlnak a népiskola működési körébe. Ha tehát ezen ^intézmény fenn akarja tartani a gyakorlati élettel való kontaktust, nem vonhatja ki magát a gazdasági áramlatok hatása alól. Azért a modern néptanító gondolatkörének egy újabb eszménnyel kell bővülnie. Vagyis a magyar tanítóság vegye ki részét ama férfimunkából, amelynek célja a nemzeti államnak gazdasági és kulturális alapon való megteremtése, a fenyegető rázkód- tatások elkerülésével.

A módozatokkal tisztában vagyunk. Előttünk áll az a szép feladat, hogy a népiskola utján vigyük be a köztudatba azon eszméket, amelyek megvalósulva elő- mozditandják a nemzet közvagyonosodását. Ennek elérése végett ipari, kereskedelmi, gazdasági szempontok domináljanak tanításunkban. Iparkodjunk a válalkozási kedvet felébreszteni, hogy a lomha magyar tőke immár