Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-09-25 / 7. szám
tanügyi értesítő 17 hogy az oklevelet is meg kell szereznem és ez egy kissé lever; de bizom bennetek és hiszem, hogy segítségetekkel az írásbelin keresztül gázolok, egyébtől meg éppen nem félek. Máskülönben e dolgot még élőszóval is megbeszéljük, mert szándékom a vizsgálatok előtt pár hetet közietek tölteni s a tanulásnak nekifeküdni. Most arra kérlek, hogy a vizsgálatok kitűzésének idejéről jó eleve értesíts. ‘ Ölel jó barátod N. N. 2-ik levél. Kedves Barátom! Végre szabad emberek vagyunk. Leráztuk az iskola porát talán azért, hogy jövőben ez édesitse meg a mindennapi kenyerünket s ez legyen a fűszer boldogságunkhoz. A méreg sem árt ha apró adagokban szedik be; mi is megszokjuk az iskola poros levegőjét s munkánk közben észre se veszsziik. Az iskolai dolgokkal kissé hátra vagyok, mert a papom rábeszélésére a kántorságot is elvállaltam s hogy könnyítsék magamon, szintén jó papom óhajára dalárdát alakítottam s ez minden estémet igénybe veszi úgy annyira, hogy a legtöbb esetben éjfélben végzem be munkámat. Bár a vizitáció nyakamon van s tanítványaim meglehetősen elmaradva, nem sokat törődöm vele, mert számítok arra, hogy papom — kinek kedvéért lettem orgonista, kántor és dalárda vezető — majd megvédelmez. Szívesen végezném ezen dolgokat, csak egy kis hasznot látnék már utána, de hát még eddig édes kevés ami a zsebemet huzza, ettől nem megyek a falnak. Erre vonatkozó kilátásaim meg olyanok, mint a hét szűk esztendő. A papom még csak a gondolatáról is lebeszélt, hogy ilyen csekély munkáért valamit kérjek; még eltalálnám veszteni a nép szeretetét ha ezért a kis semmiségért dijat kérnék vagy éppen követelnék. Nekem sehogy sem tetszik e dolog, de hát még hallgatok ; majd lesz a beszédre is jó idő. Egyelőre azt szeretném, hogy a tanítói járandóságomat üdvözöljem zsebemben, készpénzben. Hanem valami átok ül ezen a falun, nincs itt pénze senkinek s Így természetes, hogy nekem sincs. Ez még nem volna olyan nagy baj, de már az, hogy hitelem sincs, aggaszt. Most magam kosztján vagyok s bizony mondhatom, hogy ez olyan sovány, mint a keszeg. Nincs festék a zsirozóhoz. Különben ha nagyon korog a gyomrom, leülök a zongorámhoz, rágyújtok egy nótára s ezzel csilapitom éhségem. Sebaj! a végén még igy vagyonos ember is lehetek, ha ugyan kiállom és szegre nem kerül a bőröm. Csak attól félek, hogy úgy járok, mint a Lipli szamara, kit gazdája éheztetéssel
