Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-05-25 / 5. szám
4 tanügyi értesítő Ezek a fejezetnek vázlatba szorított, tömörített tágykörei. MZ indokolás bár sok helyen lényeges dolgokat érint és boncolgat, még sem szerencsés magyarázója a fejezet szakaszainak. Főhibája az, hogy a fejlődésre, a tanítói állás változó képére nem mutat rá, nem kiséri annak történeti fejlődését. Nem mutat reá arra, hogy a tanítóképzésben tulajdonképpen hanyatlás állott be. Nem érinti egy szóval sem azt, hogy a tanítói állás egy volt a lelkészivel; itt elkülönítésről van és lehet szó. A néptanítói és népnevelői pálya első és hivatott munkásai a lelkészek voltak. Tehát a néptanító müveit, intelligens egyén volt, aki a készültséget magasabb fokú intézeten nyerte. A múltnak e letagadhatatlan igazsága a „Tanítók törvénye“ indokolásánál le nem maradhat a mi érveink mellől. És hogy történhetett az, hogy ez a legszükségesebb pályatér ugyszólva gazdátlan birtoktestté lett? A pap maga helyére felfogadott teljesen tudatlan, kontár, dologkerülő firmákat és elnevezte őket néptanítóknak, mz egyházi szolgálat mellett terhesnek, unalmasnak tartotta a pap a neki kiosztott népnevelői foglalkozás iskolai fejezetét: átengedte azt idegen elemeknek, akik annak tekintélyét teljesen aláásták. Szép terét századokra tönkretették. így találta a nevelés ügyet gróf Széchényi István 1825-ben, báró Eötvös József ideális nagy lelke. 1848-ban. Eötvös segitni kívánt a bajon. A papokat nem akarta nyugalmas helyzetükből kizavarni. Az ünnep- és vasárnapi tanítás gondozása elég nekik. De mit tegyen az egyház veteményes kertjével. Kit állítson bele kertésznek? A papnak derogál oda ismét visszamenni. Abból ő kinőtt. Egy kis külföldi helyszíni szemle után arról győződött meg Eötvös, hogy az iskolában a papot helyettesíteni kell olcsón, ahogy az ország anyagi viszonyai engedik. Keletkeztek a pre- parandiák. 1867 után képezdék, hova ösztöndíjakkal édesgették a pályatévesztett egyéneket, bajuszos, meglettkora férfiakat. És kijöttek az első rajok olcsó díjazásra, nyomorgásra. így született a modern néptanító, kiszorítván a tantermekből a teljesen tud d;; n papi felfogadottakat. Eötvös újított. Kényszerhelyzetben volt. Ő másként nem tehetetett. Neki a veszendőbe dobott teret védelembe kellett venni. Az indokolásnak rá kellett volna mutatni a néptanítói állás erkölcsi tőkéjére, melyet Eötvös igyekezett megmenteni. Rá kellett volna mutatni arra, hogy Eötvös a tanítóképzés jelzett formáját azért választotta, mert kényszerhelyzetben volt. A népnevelő képesítése, iskolázottsága nem lehet alatta a theologiainak. Ezt a tények láncolatából nem felfedezni, hanem látni lehet. A képezdék mai formájokban meg nem maradhatnak. A szakképzést nem nyújtják. A középiskola munkáját folytatják. A ké- pezdei növendék nem képes iskolát szervezni. A leglényegesebb szakkérdésekben teljesen tájékozatlanok. Rendtartási naplók, iskolai számadások, költségvetések szerkesztéséhez nem értenek. Mind az élet iskolájában sajátítják el — örökölt jó hajlamuknál és rendkívül nagy szorgalmuknál fogva- A közoktatás szervezet-
