Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905-05-25 / 5. szám

10

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

Irodalmi és Nyomdai Részvény-Társaság1“-hoz^ Budapestre intézendő. A megrendelés megtörténtét a gondnok ide bejelenti.

Szatmár, 1905. május 19.

A kir. tanfeiügyelőség vezetője : Bodnár György,

kir. s.-tanfelügyelő.

OTTHON.

A gazdaságtan tanára.

— Epizódok a tanitóképezdéből. —

A mi tanítóképzőnk gazdaságtan tanára tipikus alakja volt a régi tanárgárdának. Nevét nem árulom el, hiszen ez nem lényeges, legyen elég, ha azt mondom, hogy az „öreg“ ma már a nyugalom édes perceit élvezi.

Az „öreg“ — igy fogom nevezni a tanár urat — nem volt barátja a teóriának, annál inkább aztán a praxisnak. Tantárgyainál, különösen pedig a gazdaságtannál, nem sokat törődött a tankönyv szövegével, hanem az abban foglaltak gyakorlati oldalára nagy gondot fordított. S az a tanuló, ki csak a tantárgyban foglaltakra támaszkodott s amit könyvből elmondott gyakorlatilag nem bizonyította be, az menthetetlenül sZe- kundát fogott.

*

* *

Gazdaságtan óra van. Az „öreg“ komoly arccal jön be. (Ilyenkor kilátásunk volt egy pár szekundára.) Engem szólit fel először, épp a lónál vagyunk s ón elmondom a leckét, hiba- néjkül az utolsó jottáig.

— Nagyon jól tudod, fiam, a leckét, akár csak a szerző, mintha te írtad volna a gazdaságtant. De hát ez semmi, a rigó is elmondja igy, ha betanulja. Lássuk gyakorlatilag mit tudsz ? Mert tudod te jól, „hogy az elmélet gyakorlat nélkül vak.“

— Igenis, tanár ur — szóltam magamat biztatólag, az öreg gyakorlati kérdésétől remegve.

— Ha kilépsz fiam az életbe és egy tavaszon el fogsz menni a vásárra s ott a baromvásártéren látsz egy sovány, girhes, rongyos lovat, melyet egy bizonyos lóbetegség gyötört: neve rüh, megveszed-e a lovat?

— Nem, felelem röviden s határozottan.

— Miért nem ? Kérdi az „öreg“ csodálkozva.

— Mert egy tanítóra nézve lealázó egy ily állatot venni. Ha nem vesz jó lovat, ne vegyen semmilyent.