Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905-05-25 / 5. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 11 — Mielőtt beírnám a szekundát — felelt egész nyugodtan — megmondom, hogy te igenis azt a lovat megveszed. Ha te mintagazda akarsz lenni, mint a minőnek kell lenned, hogy a község lakói tőled praktikus gazdálkodást tanuljanak, a lovat megveszed 5 írtért (akkor még csak hire volt a koronának.) — ? ? ?- Igen. Mint mondám a lovat megveszed 5 írtért. Készítesz két liter petróleum-emulziót, veszel zsírt hozzá egy pár krajcárért és ne,ked két hót múlva az 5 frtos lóból egy lOOfrtos paripád lesz. (Általános csodálkozás.) Igaz fiam, ezt praktikus gazdálkodásnak nevezem. Hát te erre nem jöttél reá? — Kérdi tőlem. — Valóban nem, tanár ur — bámulatos praktikája van tanár urnák. — No, no ! Jól van, hát látom, hogy értesz engem, meg- órdemled az 1-et, be is Írom, mert a fő a gyakorlat ... a gyakorlat . . . * * Országos vásár van. a tanár ur egy nóhányunkat 11 órakor a vásárra hitt, hogy „tapasztaljuk meg“ a tanár ur tehén- vételéi, mely nem lehet más, csak praktikus. Volt jó tehén is, rossz is, jó ló is, rossz is, mint vásár alkalmával szokott lenni. A tanár ur szétnéz a vásáron s egyszer csak egy szép magyar- fajú, jóltáplált, egészséges és jó fejős tehén felé tart. Alkuszik s csakhamar megveszi potom 90 írtért. Csodálkoztunk a vételen s nem állhattam meg, hogy egy kis szerény megjegyzést ne tegyek. — Ez nem jó vásár volt, tanár ur. — Miért? —• Hisz volt itt gyenge, sovány szalmán telelt tehén is, meglehetett volna venni 20-30 írtért; egy pár véka répával és moslékolással, két hót múlva 100 frtos tehén lett volna belőle. Épp úgy, mint az 5 frtos girhes lóból is . . . — Hallgass — szólt közbe az öreg — nem értesz hozzá. Aztán jegyezd meg fiam, hogy a tehén nem — ló s a ló nem — tehén. A gyakorlat. .. a gyakorlat... ez a fő. * * * Találkozik egy heti vásár alkalmával egyik osztálytársam az „öreg“-gel a piacon. — Eredj csak, fiam — mondja ő — kérdezd meg attól az asszonytól, ki ott seprűt árul, hogy azt a jobb oldali jó seprűt hogy adja? Megy a kópezdész s megtudakolja az árát. A seprű (nyirág) ára 5 krajcár volt.
