Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905-05-25 / 5. szám

6 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Ha elgondoljuk, mennyire el vannak maradva iskoláink az eszményi iskolától, úgy lehetetlen elitélni a kirándulás jóté­kony hatását első sorban a természetrajzi oktatásra nézve. Jó termószetrajzi oktatást tervszerűen vezetett kirándulások nél­kül nem képzelhetünk; mert ha valahol fontos a szemléltetés, úgy a természetrajzi oktatásnál az; sőt több: elkerülhetetlen, mert a természetrajzi tárgyak legközvetlenebb és legtökéletesebb szem­léltetése csak itt lehetséges, künn a szabadban, közvetlenül a természet ölén. A tanulónak az iskolában látott testeket a szabad természetben is kell látnia, s azokkal, mint élő lényekkel meg kell ismerkednie. Sok példányban kell látni a fát, melynek virágait, leveleit s termését az iskolában is tanulta ismerni, hogy az által az alak végtelenül dús változatosságát, a sok egyesnek együttes életét észlelhesse ; szabadba kell menni, hogy a természet összképét felfogni tamilja és sejtelmet nyerjen annak tökéletes szépségéről. Lehet-e szebben s jobban szem-, léltetni, mint itt; mikor a harkály végig kopogtatja a fa kérgét keresvén táplálékát, midőn a kígyó két ágú nyelvét öltögeti s testének jobbra-balra való kanyargatása által halad át az úton ? Vájjon jobban betudnók-e mutatni a gyermeknek az iskolában a fagyöngyöt, mely a hatalmas tölgy egy ágába bocsátja gyö­kereit, annak nedvét szívja, hogy saját életét fenntarthassa, mint természetes fészkében ? . . . Ilyen, de még ezer haszna van a kirándulásnak a természetrajz tanításánál. A helyesen vezetett kirándulás nem lehet üres dolog tör­ténelmi szempontból sem. A kirándulás helyét a tanító hatá­rozza meg; bizonyára azt a helyet fogja választani, melyről legtöbb tapasztalattal térhetnek vissza a gyermekek. Ha van valamely történelmileg nevezetes hely, legelső esetben ez legyen a kirándulás helye. Itt szerettesse meg a tanító a hazát; itt mondjuk: „A nagy világon e kívül, nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell! Vájjon be tudnók e mutatni az iskolában azt a madarat az ő szépségével, mely künn a szép zöld vetés felett énekelve emelkedik az egek Urához ? Tudnánk-e szemléltetni azt a rigót az iskola falai között, mely az erdő lombjain röpködve, dalban ad hálát Istennek a szép napért ? Képesek vágyunk-e szemléltetni — bármely képről is — azt a patakot, mely az erdő lejtőjén csörgedezve halad lefelé; sem gyorsabban, sem lassabban; sem erősebb, sem gyengébb csörgedezóssel; úgy igyekszik lefelé, mintha kiszabott időre akarná elvégezni mun­káját; pedig ha tudná, hogy egy tenger nyeli el!... Csörög, mintha ezzel Istent akarná dicsérni. A fák összehajtó lombjai — melyek visszaverik a madár hangját s mint akustika teszik

Next

/
Thumbnails
Contents