Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905-05-25 / 5. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7 hangzatosabbá a patak csörgését — lágy zörgéssel igyekeznek teljessé tenni az erdei zenét, melyet a madár dala, a patak csörgése s egv-egy bogár zümmögése alkot. Kell-e ennél szebb összhang"?... Kell-e ennél szebb zene vagy ének?... Avagy ki tudna mondani olyan zsoltárt, mely jobban megragadná érzelmeinket, mely hamarabb Isten gondolatára ébresztene?... Senki !... Ez a legtökéletesebb összhang, legszebb zene és ének, s a legfelségesebb zsoltár. Ki bizonyítja be szebben a még gondolkodni alig tudó gyermeknek, de még a gondolkodó embernek is az Isten léteiét, mint maga a természet? Tagadhatatlan tehát a kirándulás valláserkölcsi képző hatása is. A gyermek nincs hozzá szokva, hogy iiyen hosszú utakat meg tegyen, mert egy 6—12 éves gyermeket - különösen, ha még gyengébb szervezetű is — nem nagyon kényszerítenek erősebb mozgásra a szülék, sőt még — elég hibásan — a fárasztóbb játékoktól is visszatartják őket. Ha elgondoljuk, hogy mennyire kifárad a gyermeki test még az egyenes úton is, s ez mennyire szoktatja az izmok erejét a kitartásra, hogy a hegynek való menetel mennyire fokozza a tüdő és a szív működését s éz milyen befolyással van az egészségre, úgy lehetetlen kis fontosságot tulajdonítani a kirándúlásnak, mint testgyakorlatnak is. Hegynek felfelé menő gyermek elfárad, felhevűl. Útközben egy forráshoz ér, melynek kristálytiszta vize a nélkül is kínálja magát az utasnak. O odafut s inni akar belőle, de odalép a tanító is, ki útirányát célzatosan vette erre, nem engedi inni a gyermeket, mig föl van hevűlve. S elmondja, hogy milyen veszedelmes most inni, hogy milyen betegséget kaphat az ember, ha most hideg vizet iszik. Tanácsos ilyenkor egy olyan gyermek vagy ember esetét is kiszínezve előadni, akivel ez éppen megtörtént. Számtalan tudni való dolog adja elő magát égy ilyen kirándúlás alkalmával, mely az iskola falai között kikerülné a gyermek és a tanító figyelmét. A gyermek szereti s ha lehet, nem is mulasztja el az ilyen kirándulásokat. Szükséges, hogy a tanító felhívja a szülék figyelmét az ilyen kirándúlásra, mely nem is 1—2 óráig szokott tartani, hanem hosszabb ideig, tudatja a szülőkkel, hogy el kell látni gyermekeiket egy kis ennivalóval is. Meg lehet az is, hogy a szülők, akik figyelemmel szeretik kisérni gyermekeik fejlődését s mulatságát, maguk is részt vesznek a kirán- dúláson. Miért zárnók el előlük az alkalmat, hogy gyönyörködhessenek gyermekeikben? De más részről, ha meggondoljuk, hogy a szülők jelenléte nagyon megkönnyíti a tanító munkáját és felügyeletét, szükségesnek tartjuk, hogy a tanító értesítse a szülőket s felhívja őket — gyermekeik által — a résztvevősre.
