Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1904-02-15 / 2. szám
2 tanügyi értesítő mény kritikájából kilóg; és tegyük fel, hogy olyan volna, az orvoslásnak akkor sem az a módja, hogy most már tekerjük ki a nyakát, mint ezt kívánhatnák azok, akik a romok közt kincset keresve botorkálnak: hanem az, hogy álljanak mellé a legjelesebb tanügyi férfiak is emeljék a kívánt színvonalra ! - Megérdemli, mert ez a lap az, mely egyszer a legigénytelenebb falusi iskolába is minden héten bekopogtat. Végül megjegyezhetünk még két dolgot. Egyik az, hogy a 28,000 néptanító közt vannak magas, magasabb és legmagasabb igényű emberek, akiknek a szája izét a lap kiállítását illetőleg kielégítő potentátot magukon kívül hasztalan keresnénk. A másik az, hogy ugyanazon 28,000 néptanítónak fele olyan anyagi körülmények közt él, hogy egy tanügyi lapot a legjobb akarata mellett sem volna képes járatni ; igy azonban minden héten kap egy tanügyi lapot, melyet csak fel kell vágnia és olvashat, a fontosabb tanügyi eseményekről is kellő értesítést nyer, ahol tanácsot és útbaigazítást kaphat ügyes bajos dolgaiban. Ha nem volna tehát, meg kellene indítani a Néptanítók lapját; s hogy a kormány 37 ev óta ajándékképpen küldeti, ettől a hazai tanítóság, ha elfogulatlanul gondolkodik, hálás elismerését meg nem tagadhassa. — Ez a véleményünk a lapról nem a szerkesztő személyéért, hanem az általa szolgált célok érdekében. Erkölcs a népéletben. Európa nemzeteit egymástól megkülönböztető nemzeti sajátságos vonások tán sehol sem maradtak fenn oly tisztaságban, mint nálunk, a mi népünknél. A nép nagy tömege kouzervativebb lévén, inkább ellenáll a művelődéssel együtt járó, u. n. nemzetközi szokásoknak külsőben, belsőben egyaránt. A mit látott apjától, a mi rászalt elődeitől, azt szent örökség gyanánt őrzi, ápolja és ős-eredeti egyszerűségében hagyja utódaira. Minden téren jellemzi ez a konzervativizmus a népet, a nélkül, hogy fejlődésre képtelenné tenné: halad, művelődik, de kedélyének mélysége, melegsége, tisztasága megmarad. Ez az ős-forrás, honnan Petőfi, Arany, Tompa ragyogó költészete fakadt, szóval: honnan a mai gazdag- magyar irodalom kiágazott. Ezt az ősforrást a műveltségnek nem szabad elzárnia, a fejlődésnek elölnie, sőt éppen fontos érdek, hogy azt erősítse. A nemzeti szellem ebből az ős-forrásból táplálkozott s táplálkozik ma is ; ezt tehát gazdaggá, bőségessé keil tennünk ; ügyelnünk kell arra, hogy népünk naiv kedélyvilága, gazdag képzelőtehetsége meg ne csappanjon, meg ne bénítsa azt az irás-olvasás terjedésével a hitvány, erkölcsroutó férezmüvek olvasása, mely — sajnos — a külföldről hozzánk szivárgó idegen műveltséggel nagy mértékben elterjedt. Hogy minő métely lakik az ily olvasmányokban s mily hamar beférkőzik az emberi szívbe, elég lesz, ha fölemlítem a ponyvairodalom termékeit s azt a mozgalmat, mely a fővárosi irók és költők körében már rég megindult s melynek az a nemes czélja, hogy az erkölcsrontó tákolmányokat a küzdőtérről leszorítsa. Bármily nemes volt e mozgalom, mégsem tud nagyobb eredményt felmutatni, mert a legtöbb helyen az intéző körök megelégednek azzal, hogy az olcsó könyvecskék megjelentek ; nem igen törődtek terjesztésükkel. Te szegény falusi pap, szegény falusi tanító, kit egyház, állam oly mostohán részesít földi javakban, a te szivedhez van nőve a nép szive, téged meghallgat, szavadat megérti és megfogadja ; mert hisz te is érted őt. Egymásnak vagytok teremtve. Bizony mondom, te vagy a nép könyve, bibliája s neked kicsinynek látszó, ue a végső eredményében mégis rendkívüli nagy munkát is válludra kell venned és azt megoldanod. Nem szabad veszni
