Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1904-12-15 / 10. szám
6 tanügyi értesítő ernyedetlen szorgalmú, kifogástalan maga- viseletü növendékekkel, sőt gyakran egy bizonyos gyermek némely dolgok iránt nagyon fogékony, más dolgokra pedig hanyag a szerint, hogy milyen egyéni lelkitulajdonokkal bir. A jóra való készségért, szorgalmáért szükség, hogy növendékeinket megjutalmazzuk, hibáiért, kifogás alá eső magavi seletéért megbüntessük. A jutalmazás és büntetés alkalmazását és annak minémü- ségét jól megfontoljuk. A büntetés kétféle u. m. erkölcsi és testi büntetés. Célja megakadályozni a ferde irányú hajlamokat. Alapfeltétele az igazságosság és a büntetés erejének megválasztása, mely tényezőket bővebben fejtegetni hosszas időt igényelne. Mindnyájan jól tudjuk kit, miért és hogyan kell büntetnünk. Mindenesetre vigyáznunk kell arra, hogy a növendék önérzetét a túl erős büntetés által meg ne sértsük, mert ez által kedvérzetét és önbizalmát elvesztheti. Miképpen vélekedjünk a testi büntetés felől ? A testi büntetéssel fájdalom érret és félelem jár. Azonban a fegyelem célja kötelességérzet és kedvérzet felkeltése, mely cél a testi büntetés hatásától távol áll, mert fájdalomból kedvérzet nehezen származhatik. A mai. humánus nevelés elvei szerint a gyermek természetéhez a rokonszenv utján férhetni közel s ha ez létre jött a tanító és növendék között, fölösleges lesz a testi büntetés keményebb faja. Ugyanis a büntetés kívánt hatását nem a testi fájdalom teszi, hanem lelkiismeretének felkeltése és ítélete saját elkövetett hibája felett. Amely iskolában esak ütleggcl lehet boldogulni, ott a nevelés tudósok és igen sok szakértő véleménye szerint a tanító hibás. Kétséget nem szenved, hogy a fegyelmezés eszköze nem a pálca, hanem a tanító tekintélye és esze legyen, melyekkel a növendék lelkére tudjon hatni. Kivételes esetekben, vásott gyermekeknél, nagyobb erkölcsi hibák kiküszöbölése céljából, ott ahol egyéb nevelési eszközökkel, büntetéssel sikertelenül próbálkoztunk, helye van a a veszőnek, mert jobb a gyermek sírjon, ! mint a szüle. Az erkölcsi büntetés hatása sokkal maradandóbb mint a testi büntetésé. Ilyen erkölcsi büntetés például valamely örömtől való megfosztás, játéktól való eltiltás, valamely szórakoztató helyről való otthon tartás s több eféle. Ezek alkalmazásánál mindig az igazságosság és az elkövetett hiba nagysága legyen mértékünk. A fegyelemnek szintén sarkalatos eszközét teszi a büntetés ellentéte, a jutalmazás. Ha a gyermek tudja ugyanis azt, hogy valamely hibázásáért büntetést kapott, kell hogy érezze jól végzett cselekedeteinek örömét is. Ezen örömet tanítójának jól végzett munkája fölött nyilvánított megelégedése és saját lelkiismeretének megnyugvása nyújtja neki. Ez rá nézve a legnemesebb jutalom. A dicséret fölött érzett örömet a növendék máskor is igyekezni fog megszerezni, ily módon a jutalmazás lényeges kelléke a jó nevelésnek, A jó növendék örömmel végzi kötelességét. Vágyva vágyik az elismerésre, mint az iránta nyilvánuló becsülés kifejezésére. Az a tudat, hogy szorgalmát és annak eredményét tanítója méltányolja, megkétszerezi munka kedvét, és növeli munkája becsét. így a nevelésben fontos szerepe van a jutalmazásnak és büntetésnek, mert a a jutalmazás a jó hajlamokat fenntartja, szorgalomra sarkallja a gyengébb tanulókat is, mig a büntetés megakadályozza és kiirtja a rósz hajlamokat. A jutalom kétféle u. m, erkölcsi és anyagi jutalom. Az erkölcsi jutalom hathatósabb és maradandóbb becsű mint az anyagi. Az erkölcsi jutalmak között a növendékre nézve legszebb, legbecsescbb és legértékesebb jutalom, tanítója megelégedése, elismerése és szeretete. Az anyagi jutalmak között legjobb a könyv, legrosszabb a pénz, mert a jutalom értéke nem a tárgyban van, hanem a hozzá fűzött azon jó .fogadalomban, hogy a növendék jó hajlamait továbbra is fenntartani kívánja. Láttuk tehát miképpen igyekszik egy jó nevelő növendéke akaratát az erkölcsi törvények szerint vezérelni a fegyelmezés által.
