Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1904-12-15 / 10. szám
2 tanügyi értesítő Doroghy Ignác, a tanító egyesület alelnöke, volt az első, ki ez ügy érdekében a zsebéhez nyúlt és az alap megvetéséhez az első ásónyomot megtette; s jól esik hinni és remónyleni, hogy buzgó követője lesz minden tanitótársunk, meg hozván azt az áldozatot, amit anyagi helyzete meg enged. — Emlékköve lesz majd ez az alapítvány, ez az intézmény nemcsak jubiláns vezérünk iránt érzett szeretetünknek; de élő tanúbizonysága lesz annak is, hogy ez a mai nemzedék, ha anyagilag szegénységben élt is, gazdag volt szeretetben, mert fenkölt szive és nemes gondolkozása maradandó emléket és követendő példát hagyott a következő nemzedéknek. i.—s. Búcsú szavak. Egyesületünk életében huzamos időn keresztül kisértett egy tanügyi értesítő megindításának az eszméje, melyet főként a vidéki tagok sürgettek. Mint az egyesület elnökének, elég alkalom kínálkozott arra, hogy az értesítő megindítását szükségesnek tartsam; még sem volt kedvem az akarva akarók közé sorakozni, először azért, mert bizonyosra vettem, hogy a szerkesztési gondok az én fejemre fognak nehezedni, másodszor azért, mert már nekem a múltból elég tapasztalatom volt arra nézve, hogy kellő támogatás hiányában milyen a szerkesztő helyzete. Hogy mégis elfogadtam a szerkesztőséget, arra egyes egyedül az a kötelesség-érzet indított, mit a tanitói tisztesség érdekében összes pályafutásom alatt soha figyelmen kívül nem hagytam. Tudora, hogy e kötelességérzet a tanügyi értesítő szerkesztésénél csekély erővel párosulva s még kevesebb támogatásban részesülve, alig tekintetbe vehető sikert volt képes felmutatni; de éppen ez a tudat és sikertelenség okozta, hogy már régebben óhajtottam a szerkesztőségtől megválni s a munkatért más hivatottabb s hiszem hogy több siker biztositó erőnek engedni át. Midőn tehát a lapocska szerkesztésétől megválók, nem csak a magam, de az ügy érdekében is szives köszöncte- met nyilvánítom a választmánynak azon figyelméért, melylyel egyrészről elhatározásom megvalósítását lehetővé tette, más részről azon gondosságáért, melylyel utódom szerencsés kijelölésében a lap fejlődését biztosította. Fogadják legszívesebb köszönetomet mindazok, kik sikertelen munkámban olykor-olykor segítségemre voltak ! Az eddig megjelent számokba nagyobb közleményeket voltak szívesek adni: Árvay Ilona: A fegyelem, mint nevelési eszköz. Barta Janka: Neveljünk hazafiakat és honleányokat. Bodnár György s. tanfelügyelőtől : Az Eötvös alap érdekében. Ember Sándor: A mindenes. — Levél. — Havi értekezletek. Fábián I. A testületi szellem. — Indítványom. A választmányi ülés jegyzőkönyve. Károlyi Sándor : Egyesületünk munkássága az 1901. évben. Az 1901. évi közgyűlés jegyzőkönyve. — Egyesületi életünk fejlesztése. — Az egyesület tanácskozási szabályzata és ügyrendje. — A közgyűlés jegyzőkönyve. Egyesületünk múlt évi működéséről. Kótai Lajos: Beköszöntő. — A tanítók fizetése. — A hivatalos szemrehányás. — A tanitói tekintély. — Szat- márvármegye a tanítók házában. — Az ungvármegyei ált. tanító egyesület határozata. — 1903—1904. — nemzeti ünnepek az iskolában. — Uj irány — uj emberek. Halász Ferenc ünnepélye. — Alkalmi beszéd. A néptanítók Lapja. A nem állami tanítók fizetés rendezése. A szak felügyelet kérdéséhez. Egy iskolai ünnepély. Felhívás. A cimkórság. A népoktatási törvény revíziója. A Kováts Béla lap. Búcsúszavak. Kovács Béla kir. tanácsos, tanfelügyelő úrtól: Felhívás a vármegye ösz- szes tanítóihoz a tanügyi értesítő párto
