Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1904-06-15 / 6. szám
6 tanügyi értesítő. kást a munkaadó családjában családtagnak tekintették. Midőn az illetőnek erkölcsi életét a család melegen védte. Most az ipari munkásnak nincs sem családja, sem ölébe fogadó otthona. Legújabban már hazáját is megtagadja. Köny- nyen hozzáférkőzik a külföldi, vagy más itteni fűzfa filozófus, ki fellegvárak építésével könnyen tévútra vezeti. De hogy a paraszt munkásnép is hajlik, sőt mitöbb: falja a szocialista tanokat, ezen minden komoj embernek és különösen nekünk tanitóknak, kik a néppel minden percben együtt vagyunk, komolyan gondolkoznunk kell. Tapasztalati tények alapján is konstatálhatom és biztosan állítom, hogy a paraszt földmivelőnép között a terjedő szocializmus a tudatlanságban és a nagy mértékben terjedő szegénységben gyökeredzik. Útját kell tehát állani a nyomorúság terjedésének, mert ezzel álljuk útját a szocializmus terjedésének is. Hogy annyira jutottunk s hogy a nyomorúság terjedésének okait kifürkészhessük, mivel csak igy tehetünk ellene valamit, ha a betegség simphtomait ismerjük, vissza kell tekintenünk egy fél századdal ezelőtti körülményekre és az azóta kifejlődött egészségtelen gazdasági állapotokra. A magyar parasztság elszegényedése annak szabadságával kezdődött. Attól az időtől, midőn földjével, vagyonával mindenki szabadon rendelkezhetett. A szabadság a magyar jobbágyat minden átmenet nélkül váratlanul érte és elkábi- totta. Az a nép, mely nem volt hozzászokva az önálló gazdálkodáshoz, nem voltak gazdasági ismeretei és főként nem tudott számítani; ha egy kis nehézséggel találkozott, mint szabad egyén, birtokával szabadon rendelkező, mindjárt ahoz nyúlt. Azt és majdnem ingven, apránként addig nyirbálgatta, mig nem maradt semmije. Mikorra meghozták az intencióiban igen szép tagositási törvényt, a nép nagy részének már alig volt mit tagositani, Az élelmesek, kik 1848 előtt egy talpalatnyi földdel sem bírtak, már száz holdakkal rendelkeztek, melyeket a tagosítás egy barázdában vágott ki. A szegényeob elemek azért még igy is megélhettek a többi között. Egy kis marhát, sertést tarthattak. Igényeik nem voltak olyanok, melyeket nem lehetett kielégíteni. De a birtok elszivárgás még tagosítás után sem szűnt meg, sőt folyik az még mai nap is. A nagyobb birtoktestek még ma is felszívják a körülöttük fekvő apróbb birtokokat. Ez még most is elég könnyen megy. A más eszével gondolkozni szerető paraszt könnyen adja, mert „hiszen kap majd felébe földet s adót nem fog kelleni fizetni érte. Hát a földjavitás mennyi bajjal jár ? így sülyedt és sülyed még ma is a volt magyar jobbágy anyagilag. Volt földesura levette róla kezét. A földbirtokosnak nem jut eszébe egyszer-inásszor a néphez is le- szállani s annak gazdasági ügyeivel bíbelődni. Ha az állapotok igy maradtak volna az érdekek csak találtak volna kiegyenlítést. Azonban ég különösen a külföld napról-napra óriási haladást tett úgy a gazdasági, mint a kultúra más terein. A nagy birtoktestek művelésénél igénybe vették a gépeket. Azok alkalmazása még most is napról-napra terjed, oly annyira, hogy gazdasági munkásra oly értelemben mint eddig, maholnap alig lesz szükség. A gépek itt is ezer és ezer munkaerőt tesznek fölöslegessé, nem is említve azt, hogy eddig télen át végezni szokott munkát is gépek segítségével nyáron végzik. Ennek folytán, meg a növekedő közterhek miatt a földbirtokos is arra törekszik, hogy birtokát mentői intenzivebb művelés alá vegye. Erdőket tarolnak le, réteket törnek fel, úgy hogy természetes legelőkről ma már alig lehet szó. A napszámos, vagy zsellér-ember a mostani legelőbéreket már nem bírja. Megszorított felesföld, drága legelőbérek a feles munkásoknak rendkívüli — sokszor éppen embertelen — megterhelése ajándék napszámokkal sat. oly gazdasági körülmények, melyek csak szegénységet és nyomort hagyhatnak maguk után. A kis gazdák, kik birtokaikat megtartották, ma sincsenek azon helyzetben, hogy birtokaikat úgy kezeljék, mint a kor és szükségleteik kívánnák. A magyar paraszt még mindig nem bir azon értelemmel, mely alapját képezné gazdálkodásának. t
