Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1904-03-15 / 3. szám
tanügyi értesítő. 3 :ső, a japán nők férjeiket, az anyák gyermekeiket megcsókolva, azzal búcsúzlak el tőlük: „Csak akkor lássalak vi- ;zont, ha megmentitek a hazát, ha elvész i haza, vesszetek el ti is a csatatéren!“ jyönge nők ajkairól ily bátor szavak »ámulatot keltenek, Jha meggondoljuk, logy a műveltség, a szellem s általában íz érzelmek nincsenek oly magas fokban rifejlődve a messze Ázsiában, mint ná- unk, a művészetek és műveltség bölcsőében, itt Európában. — S ha műveltség ekintetében nem vehetik fel velünk a versenyt, az előbb elhangzott szavak unellett tanúskodnak, hogy hazájukat ;p úgy szeretik, mint mi, hazájuk nekik s az, mi gyermeknek a szülő, ami a gyümölcsnek a fa. S abból az elkesere- lett harcból, melyet vívnak a tengernyi troszszal, láthatjuk, hogy a hazaszeretet miberfeletti erőt önt beléjük is, hogy a lazaszeretet fáradt karjukat acéllá ke- nényiti s küzdenek bátran a szent célért is harci indulójuk bizonyára a hazát és •sászárt dicsőítő dalok. S ha mi részvéttel kisérjük a hálájáért küzdő japánt, ;ha az igaznak, a ;zent célnak diadalra jutását óhajtjuk, esszük ezt azért, mert élénken él lei- lünkben az a sok szenvedés, melyet szá- cadokon át kellett kiállanunk, de melyek nindig meghozták a megérdemelt nyugalmat. Ádáz szomszédok vettek kórül (ennünket is, kik egész erejükkel arra örtek, hogy megfosszanak bölcsőnktől, lseink sírjától. De minden csepp vér, nelyet őseink a hazáért kiontottak, csak ij kötelékek lettek a haza és fiai között, ;sak növelték az, erőt, melyet hosszú év- zázadokon keresztül ki kellett fejtenünk, íogy megmenthessük azt a földet, ame- yet joggal mondhatunk sajátunknak, nert a honfoglaló ősök pusztaszeri vér- izerződését egy évezreden keresztül pecsételtük meg ép oly pezsgő vérrel. És talán éppen azért, hogy oly so- cat kellett a magyarnak vérét ontani lazájáért, talán éppen azért, mert alig fan párja a világtörténelemben a magyarnak, aki ennek a nagy honszeretet- íek köszönhetné létét, virágzását, — nondom, — talán éppen ez az oka an- lak, hogy minden magyarban annyira :1 a haza iránt érzett ragaszkodás. — kivándorolhat a magyar, keresheti boldogulását az uj világ aranybányáiban, mégis visszatér ide, talán a nyomorba, mert haza vágyik, itt akar meghalni, e.bben a vérrel áztatott, szomorú emlékekben oly gazdag, édes földön, itt akar megnyugodni övéi mellett. Kétségtelen, hogy a legnemesebb és legideálisabb érzelem: a haza szeretet. Ez az érzelem diktálja nekünk azt a lángoló ragaszkodást, melylyel hazánk iránt viseltetünk; ez érzelemnél fogva, szivünk mélyéből kívánjuk annak felvirágzását, munkáljuk annak jólétét teljes erőnkből, dolgozunk boldogulásán, vészek idején készek vagyunk mentésére feláldozni vérünket, életünket, vagyonúnkat. Hogy emberi szívben ily ideális érzelem lakozzék, arra csak az érettkor képes, de hogy az érettkor képes legyen már a kis gyermekben kell ez érzelem alapmagvait a gondos kertésznek bölcs belátása mellett elvetni. Édesen játszik otthon a szülők köriben a parányi gyermek, ha idegen helyre viszik, már félénk, már nem találja úgy magát, mint odahaza, ahol ő minden zugot, minden bútort jól ismer, hiszen végig gagyogta velük már egész érzelemvilágát, azok az ö játszó pajtásai azok értik csak meg az ö lelkivilágát. Nő a gyermek, serdülő ifjúvá lesz, szent és felejthetetlen reá nézve az a hely, a hol született, hol gyermek éveinek gondtalan aranykorát élte, sírva búcsúzik, ha távozik a szülőháztól, édesen emlékezik mindig vissza első kedves otthonára. S ez a ragaszkodás a szülőföld iránt nem mesterkélt, nem lelki, hanem természetes érzelem, amely nem a lélek nemesítése által fejlődik, hanem szülik a körülmények és a nagy mester az örök természet. Ezt a természetes érzelmet, ezt a szülő földhöz való ragaszkodást kell aztán az iskolának fejlesztenie, mert ebből fejlődik ki a hazaszeretet. Kétségtelen, hogy az iskola az életre neveli a gyermeket; kétségtelen s ebből önkényt következik, hogy az iskolának egyik főfeladata, hogy a gondjaira bízott gyermekeket hazafiakká, honleányokká nevelje. Feleslegesnek tartom részletezni azokat az irányelveket, melyeket minden
