Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1904-02-15 / 2. szám
4 tanügyi értesítő. Tanítsa be ezeket egy vagy két, sőt ha lehetséges — négy hangra. A kezdet nehéz lesz, sok vesződség- gel fog járni; de ne feledje a czélt soha, az adjon neki erőt és lelkesedést. Jutalmát pedig nemes munkája diadalában fogja megtalálni. Az ily módon betanított énekekkel lassanként el fogjuk érni, hogy mivel éneklésük szebb, dallamosabb lesz, szívesebben fogják ezeket énekelni, annál is inkább, mert a dalárda együtt van a fonóban. így idővel a Csicsóné-féle e ehhez hasonló nótákat kiszoríthatjuk a nép szalonjából. Egyik mód ez volna, hogy a nép tiszta erkölcse megóvassék, a nélkül, hogy ős eredetiségét veszélyeztetnék. 2. A mindennapi iskola földrajzi, történeti és olvasmány tárgyalásai szintén igen sok anyagot nyújtanak arra nézve hogy a nép költői tevékenységét fokozzuk s erkölcsét nemesítsük. A földrajzból a helyi vonatkozása mondák, regék, mesék, vagy emberek egyes Szellemes, népies megjegyzései mind fölhasználhatók. A magyar történelem mondákban, mondákhoz hasonló hőstcttekken s félistenekként tündöklő hősökben annyira gazdag, mint a világ egy nemzeteé sem. Attila, Csaba, Árpád, Bulcsu, Botond, Lehel, Szt. László, Toldy, Zács Feliczián, a 32 nemes, Hunyadi, Zrínyi, Losonczy, Szondi, Dobó, Tököly, Rákóczy stb. stb. mind magyarok voltak, azoknak hőstettei, élete miért lennének idegenek a magyar nép előtt. Miért ne lehetne azokat a fonóba bevinni ? Abban az élettelen, száraz alakban azonban, a hogy iskoláinkban tanultuk : nem ; soha, mert azt a fenyüfa történelmet az egyszerű nép költői lelke be nem veszi, attól idegen. Lelket, életet kell abba önteni s előadásunkban alkalmazkodnunk kell a nép eszejárásához, gondolkozásmódjához. S ha egyszer helyet foglaltunk szivében, onnan semmi idő ki nem fog űzni. Miért ne kezdetnek mi a népnek a történelmet úgy, mit a hogy ő szokta kezdeni a magáét: „Volt egyszer egy igen szép, vitéz, ifjú király. Á szép ifjú királyt IY. Bélának, szép országát pedig Magyarországnak hívták“ stb. Vájjon ,ez nem lenne helyes és czél- ravezető ? Én azt hiszem: igen 1 Az olvasmányok tárgyalása alkalmával a mi jót találunk, azt tanítsuk meg alaposan, váljék a gyermekek vérévé, leikévé; a verset mondassuk el velők prózában is, hadd szokjék hozzá ahhoz, hogy a mit elfelejtett, azt leikéből, Képzeletéből vett képekkel tudja kiegészíteni s élénkké, szemléhetővé tenni. .3. Czélunk elérésére kitünően fel- használhatnók az ismétlő-iskolát is, melynek szigorúan körülhatárolt tanterve nem lévén, szabadabban mozoghatunk, mint a mindennapi iskolában. Ide már én nem a Gáspár vagy Isten tudja miféle olvasókönyvet vinném be, hanem Gyulay-Arany Népköltészet gyűjteményét, Jókai Mór Magyar regéit, Benedek Élek Magyar mesegyűjteményét. Mikszátnak Magyar lovagvárait, Kőváry regéit, Arany Toldiját, Szatmáry Holu- bár vitézét, Pósa költeményeit, a .Jó könyveket, Varga Ottó Magyarország történetét. Csak ezt a keveset említem fel ; pedig mennyi sok ehhez hasonló van még a magyar irodalomban. Ezeket azonban nem olvasnám fel, szakaszonként elmondanám és betanítanám. Növendékeim pedig élvezettel tanulnának és terjesztenék tovább, mert szépek, mert lelkükhöz szólók, s mert mindenek fölött magyarok, a nemzet életfájából fakadt hajtások, levelek, virágok. Az ilyenek nem lehetnek idegenek a nép gyermekétől. 4. A késő tavaszi, nyári, kora őszi vasár- és ünnepnapok délutánjai, mikor a fiatalság a nagy fa alatt összegyűl tán- czolni, alkalmat nyújthatnak tanítónak, papnak a beszédre. Ä nép ilyenkor nem oly zárkózott, mulatsága is nyilvános lévén, könnyebben hozzáférhető. • ő. Megtehetjük még azt is, hogy az ügyesebb, derekasabb legények közül egy párt kiválasztunk magunknak s betanítjuk valamire, olyanra, mit társai még nem tudnak s éppen ezáltal nyerhetjük meg magunknak. Az irodalom népies irányú, kiválóbb termékeit odaadnám az értelmesebbek kezébe, hadd olvassák, tanulják maguk is ; minek megvolna az a haszna, hogy saját erejükből, önszorgalmuk utján ju-
