Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-02-15 / 2. szám
3 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Egyesületi életünk fejlesztése. Közoktatásügyi miniszterünk a tanitó- egyesületi élet fellendítését czélzó rendeletében kimondoita, hogy a tanító-egyesületeket úgy kívánja tekinteni, mint a népoktatásűgyi közvélemény szószólóit es kifejezőit E rendelet elismerése a tanitó-egyesületi munkálkodás nagy hord- erejének, másrészt világosan megjelöli a tanitó-egyesületek munkálkodásának terét és főfelad,itát is, mely e sok nyelvű államban r ém lehet egyéb, mint az, hogy a' nagy nemzeti czél: az eszmékben és tartalomban egységes nemzeti népoktatás érdekében tömöritsék a tanítóság szellemi tőkéjét s annak társadalmi súlyt is köl csönözzenek, mely nélkül igazaink védelmére sikrn szállnunk nem lehet E feladat oly szép, hogy annak megvalósítására minden hazafias érzelmű tanítónak örekednie kell. A czél közös, a munkának is közösnek, együttesnek kell lennie E tekintetben u. i. két nagy hiányt érezhető egyesületünknél. Az egyik az, hogy aránylag kevesen vagyunk egyesületünk tagjai. Megyénk tanítósága különféle szempontok által csoportokra van széttagolva, melyek megoszlott erővel, szűk téren mozoghatván, működésük is úgyszólván észrevétlen marad. Mennyivel nagyobb erővel és eredménynyel működhetik egy nagy tanitó-egyesület, mely felekezeti és nemzetiségi tekintet nélkül magában egyesíti a tanítókat s mely általános érdekű és magasabb szom pontok szerint irányítja működését; mennyivel nagyobb társadalmi tekintélylyel és suly- lyal bírhat, mennyivel képesebb lehet a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket a kultúrpolitikai kérdéseknek s ekként közvetve saját érdekeinknek is megnyerni, sőt egészséges tanügyi közvéleményt is létesíteni?! Igen, álljanak és virágozzanak továbbra is felekezeti tanitó-egyesiileteink tagjaik és felekezeteik specziális érdekeinek előmozdítása végett; de e mellett mindnyájunknak éleznünk kell a „közös czélok, a közös terekvések, az együttesen végzett nagy íemzeti kulturmunka széttör- hetetlen kapcsát, az összetartást, mint azt a tényezőt, mely hivatva van közös érdekeinket felkaroló, alaposan megfontoló és igazságosan megítélő közvélemény alkotására;“ éreznünk kell, hogy első sorban mindnyájan „tanítók“ s mint ilyenek, kar- és ,,baj“-társak vagyunk. Egyetlen méltánylandó a kadály a felekezeti tanítóknak általános egyesületünkbe való belépését illetőleg az, hogy fentartó hatóságaiktól a gyűléseken megjelenésre napi és fuvarköltséget nem kapnak. Egyesületünk azonban az iránt is lépéseket tett már, hogy a megye törvényhatósága az illető polgári községeket az egyesületünk gyűléseire menő községi és felekezeti tanítók részére napi és fuvardíj adására kötelezze. S tekintettel arra, hogy ez a rendszer már a legtöbb vármegyében életbe van léptetve, reméljük, hogy méltányos kérelmünk teljesítése elől vármegyénk törvényhatósága sem fog szűkkeblűén elzárkózni. (Nem úgy van. — Szerk.) Egyesüljünk tehát kartársak! Egyesülésben van az erő. Ne nézzük azt, a mi elválaszt, hanem a mi egyesit bennünket. Meg kell még lékeznem egy másik jelentékeny akad t vről és ez az: hogy hiányzik egyesületi’ ík körében a testületi vagy közszellem. 'Meg kell teremtenünk egyesületünkben a testületi szellemet. Hogyan ? Munkáljunk egyesületünk érdekében odaadással, egyetértőleg, vegye ki a munkából részét mindegyikünk; legyünk bizalommal egymás iránt, értsük meg egymást; ne keressünk önhitten cátói jelmezt öltve, ellentéteket: zárjul ki körünkből a nagyképűsködést és képmutatást ; legyünk elismeréssel a valódi érdem és munkásság iránt; ne képezzünk klikkeket; mindent rendeljünk alá közös érdekeinknek; szóval : eljön lelkűnkben az összetartás és kartársi szeretet érzete. Csak igy, egyetértéssel, összetartással, fáradhatalan, czéltudatos és közös mun- kálkodászal leszünk képesek az egyesületünkre háruló feladatokat megoldani s helyünket a többi egyesületek sorában becsülettel megállani. Egyesületünk fejlesztése és gyümölcsöző munkásságának előmozdítása érdekében sokat lehetne mondanom ; lápunk szűk terére való tekintettel azonban ezúttal csak egy dologra kivánok még reámutatni. Szükséges, hogy a választmány
