Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-02-15 / 2. szám
4 tanügyi értesítő vegye erélyesen kezébe az egyesület irányítását; legyen azzá valóban, a minek lennie kell: az egyesület szellemi életének kohója; legyen erőteljes központ, melyből mint gyűjtő- és gyújtópontból induljanak ki az egyesületi élet és munkásság előmozdítását czélzó eszmék, tervek és javaslatok. E nélkül egyesületünk a fejlődés kívánt fokára eljutni, czéltuda- tos és gyümölcsöző munkásságot kifejthetni soha sem fog. S mert a jelzett czélok megvalósítása: a megyei tanitóság közötti szellemi kapcsolat létesítése, a tanítói közszellem felkeltése s az egyesületi élet és munkásság előmozdítása és irányítása érdekében egy alkalmas egyesületi közlöny megbecsülhetetlen szolgálatot tehet: ezért tartom örvendetes eseménynek lapunk megindítását. Azzal a kívánsággal zárom be soraimat, hogy legyen e lap mindenkor méltó feladatához; legyen egyesületünk fejlődésének és munkásságának hű tüköré és és előmozdítója, kiérdemelvén a kartár- zak szellemi és anyagi támogatását. Károlyi Sándor. Illustrált bűnök. Irta és a szatmári állami tanítótestület értekezletén felolvasta: Varga Benő. A múlt havi testületi értekezletünk alkalmával abban állapodtunk meg, hogy nem jelölünk senkit értekezés tartására, azon egyszerű feltevésnél fogva, hogy hátha a követketkező egy hónap alatt valakinek valamely közérdekű eszméje születik, a mely aztán itt megvitatandó leszen! En a gyűlés után el kezdtem gondolkozni a felett, hogy nem tudnék-e valamely érdekekes dolgot találni, a mely méltó volna a megvitatásra. Azonban abban kellet megállapodnom, hogy bizony nem tudok én egy életrevaló eszmét sem felszínre hozni. Letaroltak már előttem minden mezőt, hivatottabb emberek Távol tehát a tovább eszmekeresés gondolatától, egy nap délutánján nyugodtan indultam hazafelé az iskolából „Megjegyezem, hogy utam ban esik egy sarok bolt, melynek kirakatába mindennap egyegy újabb száma van függesztve.a „Budapest“ czimü képes lapnak. Nevezett lap czimlapján rendesen ott lehet látni illusztrálva a napi szenzácziós eseményeket. Nem tagadom, hogy a kíváncsiság engem is gyakran oda vezet, hogy megtudjam ez illusztrácziókból, micsoda különös eset történt ismét a nagyvilágban ? Azonban nemcsak engem vezet oda a kíváncsiság, hanem a járó-kelőket, sőt az iskolás gyermekeket is. Ez utóbbiak gyakran oly nagy számmal vannak képviselve, hogy olykor az ablakot is betöréssel fenyegették. Oda érve tehát, meglátom a czimlapon a következő feliratokat: „A vetélytárs bosszúja“ s a kép elég híven tűnted fel, hogy egy borbély egy borotvával miként vágja le egy másik embernek az orrát. Hm 1 gondolom magamban, nem lehet rósz, mikor az ember a vetélytársának ar orrát levághatja. E közben a gyermekek mindig többen állanak meg és bámulják a képet, közben okoskodnak: egyik igy, a másik amúgy. Sőt egy már meg is koczkáztatja a kérdést: hátha a te orrodat is levágnák? Hamarább levágnám én az övéi, t. i. a másét! Igen, de ha nem volna késed! feleli a másik, stb. De nem folytatom e párbeszédet, csak azt tüntetem fel, hogy már a tárg/gyal foglalkozni kezdtek a gyermekek, mig szét nem riasztottam őket. Egy más alkalommal ismét egy képet nézegettek a gyermekek. A kíváncsiság engem is oda vezetett. Ismét egy szenzácziós kép ! felibe Írva „Kivágta az anyósa nyelvét!“ 'fény- lég az volt megörökítve, hogy egy ember az anyósa gyomrára térdel s egy nagy késsel annak nyelvét kivágja. A múltkor borotva, most meg egy nagy kés! És a gyermekek ezt a jelenetet is nagy érdeklődéssel nézegetik. Nekem ugyan semmi közöm ahoz, ha valaki az anyósa nyelvét kivágja. Az az anyós bizonyosan rászolgált, hogy attól a rósz fegyvertől megszabadították. Hiszen az: irás is azt mondja, hogy ha valamely tagod téged megbotránkoztat, inkább vágd ki, semhogy az egész testedet pokolra juttassa. Lehet, hogy az illető is ezen elvtől indíttatva követte el tettét! Hanem, mint tanító mégis másként gondolkozom, mert hiszen a rósz példa ragadós,
