Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-10-15 / 8. szám
2 tanügyi értesítő. ntink, hogy a növendék felnőtt korában is emlékezzék vissza ez ünnepekre, és tanítóját úgy emlegesse, mint a ki hazafias kötelességének a nemzeti szellem fejlesztésében egészen eleget tett. Sok függ attól, hogy a tanító ilyen alkalomkor mit és hogyan ád elő tanítványainak : mert p. politikai dolgokban le tudni szállani a gyermekek ismeretkörébe úgy, hogy azok a mondottakat megértsék és lelkesedni is tudjanak: az, hogy úgy mondjam egészen belevág a tanító mesterségébe és megválogatja a tanító hivatottságát. Más szóval, nehéz főként kezdő tanítónak ide vonatkozólag kész olyan beszéddel elő állani, mely a kívánt célt biztosítsa. Tanügyi irodalmunk ebben a tekintetben úgy szólván semmit nem mutathat fel; tehetségesebb tanítóink tarthattak egyes alkalommal megfelelő beszédeket, de azok nyilvánosságre solia sem jutottak, pedig azt hiszem, hogy volnánk akár hányán, akik szívesen tanulnánk, ha volna kitől ; és készséggel jegyeznénk meg az ide vonatkozó közleményeket. Csak helyesléssel emlékezhetem meg azért Móra Istvánnak a Néptanítók, lapjában megjelent alkalmi beszédjéről; s a nélkül, hogy annak értékét kevesbíteni akarnám, vagy ezzel feltűnést akarnék kelteni, közlök egy másik beszédet, melyet a D. F. ünnepélyen a II. kerületi iskola növendékei előtt tartottam. Szeretném, ha tanitótársaim közül mások is közöltetnék beszédjeiket, annak kitüntetése végett, hogy miként kell a tanítónak a növendékek eszme világában — hogy ilyen alkalommal célt érjünk, -—- a tanítónak a helyes utat és irányt megtalálni. A beszéd következő volt: Kedves 'Gyermekeim ! Ti még nem is gondoljátok, hogy milyen magas hegyek vannak. Ha a mezőre kimegyünk, tiszta időben meglátnánk a máramarosi hegyeket; pedig két napig is kellene menni szekéren, ha fel akarnánk menni azoknak a magas hegyeknek a tetejére. Ott aztán megláthatnánk egészen tisztán, hogy milyenek azok a magas hegyek, amelyek olyan messzire ellátszanak. Lássátok, az emberek közt is vannak olyan nagynevű emberek, akik úgy emelkednek ki a közönséges emberek sorából, mint a magas hegyek a sik mező felett. Az ilyen nagynevű embereket nem csak egy két községben ismerik, hanem egy egész ország, egy egész nemzet ismeri, tiszteli és csudálja. Az ilyen nagy emberek nem csak a magok dolgaival foglalkoznak, hanem egy egész ország ügyeit intézik. Mert lássátok, amint a kis emberekről, a gyermekekről a nagyok gondoskodnak, s a ti sorsotokat a szivükön hordozzák : úgy a mi hazánknak, Magyarországnak is vannak nagy emberei, akik az egész ország sorsát intézik, és annak a boldogságáért fáradoznak. Az a boldog nemzet és az a boldog ország, amelynek ilyen nagy nevű férfiak vannak, akik életüket a haza boldo- gitására szentelik. Ti köztelek többen vannak, akik halottak valamit Árpádról, aki nekünk ezt a hazát szerezte; Szent Istvánról, aki a magyarokat a kér. vallásra téritette ; Nagy Lajosról, aki Magyarországot olyan nagygyá tette, hogy három tenger volt a határa; Mátyás királyról, akit még 400 év múltán is úgy emlegetnek, hogy „meghalt Mátyás király, oda az igazság,“ és halottátok emlegetni Rákóci Ferencet, Széchényi Istvántés Kossuth Lajost. Ezek úgy emelkedtek ki a magyar nemzet tömegéből, mint kiemelkednek a magas hegyek a sik mezők felett; nem halnak meg soha, nevüket a sir el nem temeti; az idő meg nem emészti, mert a magyar nemzet, meg a történelem századok múlva is áldva emlegeti. Én és tanitótársaim azért jelentünk meg most közietek, hogy egy nagynevű magyar embernek, egy kitűnő hazafinak
