Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903-10-15 / 8. szám

tanügyi értesítő.

3

a nevét és érdemeit ismertessük meg veletek. Ez a nagy hazafi Deák Fe- r e n c, aki egész életét a magyar nemzet boldogitására, szeretett hazánk felvirágoztatására szentelte. — Deák Ferenc már nem él, mert ezelőtt 100 évvel született; de érdemei olyan nagyok, hogy áldanunk kell a napot, mely születését köszöntötte, áldani a bölcsőt, s az anyai kezet, mely azt rengette, és áldani a gondviselést, mely öt ami hazánknak ajándékozta.

Deák Ferencz kiskorában árván maradt, és testvére Deák Antal neveltette, de éles esze, páratlan szorgalma és jó magaviseleté által oda emelkedett, hogy nevét halála után is tisztelettel emlegeti minden magyar ember. Ő nem volt katona, nem nyert nagy csatákat, de az országgyűlésen vezére volt annak a pártnak, mely a magyar nemzet boldogságáért küzdött. Legnevezetesebb tette azonban az, hogy D 67-ben a magyar nemzetet kibékítette a királylyal. Az történt ugyanis 1818-ban, hogy a magyar nemzet és az uralkodó király nem voltak egy akaraton, nem tudtak egyet érteni; e miatt háborúra került a dolog s a háborúban az uralkodó hadserege a muszkák segítségével legyőzte a magyar honvédséget ; s a király tanácsosai a magyar tábornokokat Aradon kivégeztették, sok jeles hazafit börtönbe vetettek s ekkor aztán a magyar nemzet szive még jobban elidegenedett az uralkodótól. Éz az állapot egész 1807-ig, majdnem 20 évig tartott, amikor Deák Ferenc a magyar nemzetet és az uralkodót egymással kibékítette. A kibékülés után a király magát megkoronáztatta, országgyűlést hivatott össze, mely Deák Ferenc bölcs vezetése alatt sok hasznos törvényt alkotott, úgy hogy ezek folytán szeretett hazánkban minden téren nagy előhaladás történt.

A magyar nemzet Deák Ferencet há- lajeléül „a haza bölcse“ címmel tisztelte meg, a király is megakarta érdemeiért többször jutalmazni, de Deák Ferenc sem hivatalt, sem semmiféle kitüntetést el nem fogadott, hanem mint egyszerű polgár élt halála napjáig, mert azt mondta és úgy érzett, hogy amit tett, azt nem jutalomért tette, hanem tette

azért, mert a magyar nemzet boldogságát mindenek felett óhajtja. 1876-ban halt meg. Érdemei azonban élni fognak. Mikor meghalt, Erzsébet királyné azzal fejezte ki iránta érzett tiszteletét és háláját, hogy ravatalára díszes koszorút tett, azután térdre borulva imádkozott, a nemzet pedig közadakozásból egy szép emlékszobrot emeltetett Budapesten, mely úgy az ö érdemeit, mint a magyar nemzet háláját egyaránt hirdeti.

Kedves gyermekeim nektek még sokat kell tanulni, mig kellően megértitek, hogy miért hasonlítottam én a hírneves embereket a magas hegyekhez; nekem és tanitótársaimnak nagy lesz a jutalmunk, ha majd későbben visszaemlékeztek e kis ünnepélyre és megtanultátok abból azt, hogy a haza nagyjait tisztelni, tőlök tanulni, és a hazát mindenek felett szeretni kell. Abban a reményben, hogy nagy korotokban jó hazafiak, jó honleányok lesztek, bevégzem mondókámat ezzal a kis költeménynyel:

„Magyarország ami kedves szép hazánk, Itt rengette a bölcsőnket jó anyánk;

Azt susogják erdők, mezők ligetek:

Jó honfiak, honleányok legyetek ! ?

Éljen Deák F. emléke

Örökké éljen a haza! K. L.

Magyar nemzetnevelés.

Olyan időket élünk, amikor a nagy dolgok is csak rövid időre köthetik le figyelmünket, mert váratlanul mások jönnek, hogy a magyar nemzet lelkének háborgását ébren tartsák, fokozzák. Ha a nemzeti érzelmek tajtékzó hullámai gátat szakítanak s kellően be nem heggedt helyen szaggatják föl a viszketést okozó s ennélfogva már is forradásban levő, le- pattanásra készülő fekélyeket: azzal önmagunknak is csak fájdalmat okozhatunk.

ügy tetszik nekünk, hogy Árpád apánk honfoglalása mellett el nem homályosodó fényes lapja lenne történelmünknek a mai kor leírása, ha a nemzet jogaiért „a mai nagy időhöz“ alkalmas Deák Ferencünk, Széchenyink és Kossuth Lajosunk egy emberben nyilatkoznának meg és ez az ember a nem