Tanügyi Értesítő, 1902 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1902-11-15 / 2. szám
tanügyi értesítő 3 sági ismétlő iskolát, felnőtteket oktató, magán órákat adó tanító, továbbá kántor, anyakönyvvezető, gazdálkodó, biztositó ügynök, selyem- hernyó tenyésztő, halottkém, hitelés fogyasztási szövetkezet vezető, ifjúsági egyesület szervező, dalárda vezető, szöllőbiztos vagyok s üres időmben ezenkívül mintegy negyvenféle mellék foglalkozást űzök. És ha teljes czimem szabatos elszónoklása után is kétségbe vonná valaki az én széles hatáskörű és nagy férfiú voltomat, szörnyű volna az én haragom. Menten megfogadnám számos foglalkozásom összevonását igy : X. Y. néptanító vagyok. De ha az idegen szemembe merné vágni, hogy én inkább olyan ezermester féle mindenes vagyok mint a néptanítója, ez a kemény szó minden bizonynyal vagy afférba sodorna vagy komoly gondolkozásba ejtene foglalkozásom mivolta felől. Azonban a mi késik, nem múlik. Belőlem is válhatik még olyan ezermester féle néptanító, hogy titulusaimat adandó alkalmakkor lisztáról kell leolvasnom. Jó lesz tehát azt a boldogtalan jövőt megelőzőleg, a néptanítói czim alá eső foglalkozásokkal rendbe jönni. A néptanító, a mint a czime is mutatja, semmi egyéb, mint a nép tanítója. Munkaköre a szorosan vett népoktatás keretein túl csak annyiban terjedhet, a mennyiben a nép vitális érdekeinek védelme azt megkiváuja. Ha a népiskola ellátja a nép gyermekét azokkal az elemi ismeretekkel, a melyekre a lét nehéz küzdelmeiben minden honpolgárnak szüksége van ; ha a néptanító szeretettel gondozza azt a népet, a melynek szellemi istápolására vállalkozott, s továbbá ha a néptanító a felvilágosodás fáklyájával igyekszik megvilágítani a nép előtt azt az utat, a mely a nép társadalmi erő forrá- | sához vezet : akkor a néptanítói hatáskör ki van merítve. A kérdés most már az, hogy ezen feladatok sikeres megoldása feltételezi-e azt a sok mindenféle foglalkozást, a mely a magyar néptanítói kar vállaira ma oly nagy sulylyal nehezedik? Egyáltalán nem. Ellenkezőleg, koczkára teszi az igazi néptanítói munka sikerét. Miért kell hát akkor a néptanítónak annyi fű- höz-fához kapkodó foglalkazást űzni ? Két szempontból. Először : mert a nép válságos gazdasági viszonyait a népiskola utján vélik némelyek meggyógyíthatni ; másodszor : hogy a születésétől árvaságban sínylődő tanítóság súlyos anyagi helyzete a fő- foglalkozást mellék foglalkozássá tör- pitő mindenes foglaltsásokkal elviselhetővé tétessék. Hogy azonban ez a törekvés sem az egyik sem a másik szempontból nem gyakorlatias, arról a köznapi élet szomorú tényei tesznek még szomorúbb tanulságot. A nép gazdasági talpra-állitásá- nak munkájában a népiskola közvetlen akczióival sikertelenül küzd. Olyan mélyen gyökerező társadalmi kérdés ez. hogy vele szemben a népiskola egéssen tehetetlen. Szinte igy áll a dolog a tanítóság jobb anyagi helyzete czéljából űzött mellékfoglalkozásokkal is. A folyton táguló jogtalan munkakör sehogy sem akar Eldorádóba vezetni. Sok lótás-futás, számbavehetetlen csekély a jövedelem. Nem csak hogy nem csurog, de gyakran a jövedelem források csepegője is bedugul. Avagy ha nem igy van, miért jajgatja tele az országot a tanítóság még mindig el
