Tanügyi Értesítő, 1902 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1902-11-15 / 2. szám
4 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ viselhetetlen anyagi helyzete aposztro- fálásával? Megvagyok győződve, ha az elmondottak után azt javasolnám : adjanak a néptanítóknak olyan fizetést, hogy társadalmi állásához illő módon megélhessen s egyben tiltsák el minden olyan foglalkosástól, a mely a szorosan vett népoktatás keretén kívül esik, a szives olvasó nyugtalan kedélye midjárt megnyugvással telnék be. Én azonban ezt nem teszem. Nem teszem pedig azért, mert ez a sokak által megjelölt s legtermészetesebbnek látszó és mégis legtermészetellenesebb ut nem vezet Rómába. — Hanem egyebet mondok A magyar tanítóság anyagi helyzete számbevehetőleg addig nem javulhat, mig a tanítóság társadalmi po- zicziója meg nem erősödött. Éhez megint pénz kell ugy-e bár? Dehogy is kell. Hiszen a társadalmi poziczió nem czél, hanem eszköze a jobb jövő biztosításának. Társadalmilag erőssé és szabaddá kell lenni a tanítóságnak. Abból az osztályküzdelemből, a mely az egyes társadalmi osztályok között folyik, a tanítóság sem vonhatja ki magát büntetlenül. A mennyiben kivonja, azt a közügy és a maga kárára teszi. Mert ne higyje ám azt senki sem, hogy ha a tanítóság téli álmot aluszik, azzal a köznek tesz szolgálatot. Hiszen ha az egyes társadalmi rétegek között folyó küzdelem teljesen megszűnnék (a mi elképzelhetetlen), azzal a nemzeti előhaladás kerék-küllői roskad- nának össze. A harcz megedzi, jobb, életrekihatóbb munka végzésére sarkalja a harezost. De nem csak a tanítóság érdeke! kívánja, hogy a tanítóság társadalmilag cselekvő képességű tényezővé váljék, hanem a nép érdeke is. A népérdek pedig — nemzeti érdek. Mivel pedig a sikeres társadalmi akcziók érdekében az egyes társadalmi osztályok a velük rokon érdekű osztályokkal szövetkeznek, az indokolt álláspont intelmül szolgálhat a tanítóságnak arra, hogy egygyé kell forrnia azzal a néppel, a melynek sorsa az övével azonos, egyrészt, hogy azt felsegítse, másrészt, hogy általa erőt nyerjen. Emud ■ Sándor. A szatmárvárm. ált. tanítóegyesület elnökétől. Felkérem a körök t elnökét és pénztárnokát, hogy deczemb 6-ig a tagsági dijakat a hátralékos tagoktól okvetlenül hajtsák be, számadásukat készítsék el és hozzám küldjék be uj évig, hogy a következő évi 1-ső számban úgy a számadások eredményét, mint a hátralékban maradt tagok nevét közölhessük. A tanügyi értesítő 1-ső számját a vármegyében minden tanítónak megkül- döttük, aki esetleg nem kapta volna meg, legyen szives tudatni a szerkesztőséggel, hol még nehány példány rendelkezésre áll. — Az egy korona előfizetési dijat eddig beküldötték: Paládi Lajos, Halász Mór, Saja Viktor, Farkas Márton, Ullmann G., Törökné Kövesdi Sarolta, Sulyok Gizella, Inczédi Márton, Lukács Mihály, Veres József, Técsy Lajos, Cséke Sándor, Albu László, összesen 14 kor.; e közlemény szolgáljon nyugta gyanánt. Az Eötvös-alap részére 3—3 kor.-t küldöttek Lukács Mihály és Técsy Lajos. A „Tanügyi Értesítő“ csak úgy élhet meg, ha legalább az egyesületi tagok nem vonják meg tőle a~ szellemi és anyagi támogatást.
