Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
Talmudi és háláhikus fogalmak és kifejezések 983 visszatértek a száműzetésből, ez a szentség és a hozzá kapcsolódó kötelezettségek újra hatályba léptek, de Izrael földjének csupán azokra a részeire vonatkoztak, amelyeket a visszatérők újra benépesítettek. Ennek ellenére bizonyos törvényeket az eredeti határokon belül azokon a területeken is be kellett tartani, amelyek nem voltak részei a száműzetés után létesült településnek; például a föld megművelésének a szombatévre (söviit) vonatkozó tilalmát. Izrael földjének határai a rituális tisztaság törvényeinek szempontjából is jelentőséggel bírnak (lásd: erec háátnim). םוחת תבשי T ־ | Thum sábát - Szó szerint: a szombat-határ. Egy a szombati mozgásra vonatkozó törvényekben használt fogalom; lényegében az a távolság, amelyet az ember szombaton gyalog megtehet. A thum sábát minden személy számára az a terület, ahol szombaton él. Izolált területen, ahol se kerítések, se válaszfalak nincsenek, a thum sábát 4 négyzetkönyökben van meghatározva, kerítéssel körülvett területen pedig a thum sábát kiterjed az egész bekerített területre. Egy város lakói számára a thum sábát a város egész területe, valamint a várost minden irányban körülvevő 2000 könyök széles területsáv. Egyes szaktekintélyek azt tartják, hogy ellentétben ezzel a koncepcióval, amely egy rabbinikus rendeleiből ered, létezik egy, a Tóra által megállapított thum sábát is, amely megközelítőleg 12 mérföld minden irányban. תחלגת Tigláhát - Borotuálás. A következő esetekben (a megtisztulási eljárás részeként, vagy valamilyen eltérő státusz felvételekor) a Tóra előírja a fej vagy a teljes test leborotválását: 1. Amikor a názir (lásd: nözirut) kitölti názir-fogadalmának időszakát (4Mózes 6:18-19.). Fogadalmi időszakának végetértével a názir leborotválja a fejét. Erre a nők udvarában (ezrát násim) a Széntély egyik helységében került sor. Ezután a názir haját belevetették abba a tűzbe, amelyen a békeáldozatát (él názir) készítették el. 2. Annak a názirnak, aki holttesttel való kontaktusba kerülés miatt rituálisan tisztátalanná vált, le kell borotválnia a fejét azon a napon, amikor megtisztítja magát. A rákövetkező napon aztán bemutatja az előírt áldozatokat, és újrakezsmá - 5Mózes 6:4-9.; 2. vöhájá im sámoá - 5Mózes 11:13-21.; 3. kádes - 2Mózes 13:1-10.; 4. uöhájá ki jöuiáhá - 2Mózes 13:11-16. A fejen viseit tfilá-ban ezek a tórái szakaszok négy külön kis pergamendarabra vannak felírva, és azok négy külön rekeszbe vannak belehelyezve, amelyek együttesen alkotják a kockát. A karon viselt tfilá-ban mind a négy tórái szakasz ugyanazon a pergamenen található. Eltérő vélemények (Rási, Rábénu Tám, stb.) vannak arra nézve, hogy a négy tórái szakaszt milyen sorrendben kell megírni és/vagy belehelyezni a rekeszekbe, és ezért mind a mai napig eltérő szokások vannak érvényben a tfilin viselésével kapcsolatban. A tfii in mindkét dobozkája egy-egy hosszú bőrszíjra van ráerősítve, és ezekkel lehet a karra és a fejre felkötni azokat. A fejre való tfilá-1 a hómlók közepére, nagyjából az illető eredeti hajvonalára kell ráhelyezni. A karra való tfilá-1 a bal bicepszre kell helyezni, kissé befelé fordítva, hogy a szív felé nézzen. Balkezes személynek a tfilá-1 a jobb kezére kell felkötnie. Eltérő szokások vannak arra nézve is, hogy miképpen kell megkötni a tfilin szíjainak különböző csomóit, és, hogy miképpen kell feltekerni a karra való tfilá szíját a karra. A tfilin szent. Ezért nem szabad azt tisztátalan helyen viselni, vagy olyan időszakban, amikor a viselője inkontinenciától tart, és képtelen a testét tiszta állapotban megtartani. Az ókorban a tfilin-1 egész nap viselték. Manapság azonban az a szokás, hogy csak a reggeli istentisztelet (sáhárit) alatt viselik. Szombaton és ünnepnapokon nem viselnek tfilin-1. Véleménykülönbség van a háláhikus szaktekintélyek között azzal kapcsolatban, hogy vajon kell-e tfilin-1 viselni az ünnepek közbülső napjain (hol hámoéd). A nők és a kánaánitá szolgák (eved könááni) mentesülnek a tfilin micvája alól. םוחת ילוע לב^ Thum olé Bével - Izrael földjének területi határai, amint azokat a babilóniai fogságból visszatérők határozták meg. A Babiloniából visszatérő zsidók által benépesített terület jelentősen kisebb volt, mint az Izrael fiai által eredetileg meghódított Erec Jiszráél területe (4Mózes 34:1-13.). Ennek a területkülönbségnek háláhikus szempontból van jelentősége. A babilóniai hódítás hatálytalanította Izrael földjének szentségét és a terményeire vonatkozó mezőgazdasági kötelezettségeket. Amikor a zsidók
