Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések 975 ירפוס םינידה Szofré hádájánim - A bírák írnokai. 1. A bíróságon hozott ítéletek és különféle jogi iratok elkészítésével megbízott írnokok. 2. A húszonhárom bírából álló bíróság (bét din sei eszrim uslosá) mellé három írnokot rendeltek. Az egyik írnok a vádlott elítélését szorgalmazó bírák szavait jegyezte le, a második a vádlott felmentését pártoló bírák szavait, a harmadik pedig valamennyi bíró szavát. Ezekre a feljegyzésekre azért volt szükség, mert bizonyos esetekben a bírák nem másíthatták meg korábban már közölt véleményüket. Ez az eljárás azt is lehetővé tette, hogy szükség esetén a különböző bírák álláspontját összevessék. רכו<ע Szohér - Bérbe vevő. Az a személy, aki díjat fizet egy dolog használatáért. A Tóra említést tesz ugyan bérbe vevőről (2Mózes 22:14.), de nem beszél a felelősségéről arra az esetre vonatkozóan, ha a bérelt holmi elvész, vagy azt ellopják. A Bölcsek vitatkoztak, hogy a bérbe vevő felelőssége a fizetett letéteményes (somér száhár) felelősségéhez hasonló, vagy a nem fizetett letéteményeséhez (somér hinám). A gyakorlatban a háláhá úgy rendelkezik, hogy a szohér-re a fizetett letéteményes kötelezettségei hárulnak. הטוס T Szotá - Olyan asszony, akit a férje azzal gyanúsít, hogy hűtlen volt hozzá. A Tóra leírja azt az eljárást, amelyet az ilyen nővel kapcsolatban kell alkalmazni (4Mózes 5:11-31.): Először a férje figyelmezteti az asszonyt tanúk jelenlétében (kinuj), hogy ne maradjon egyedül (jihud) egy bizonyos férfival, akire a férj gyanakszik. Ha az asszony nem szívleli meg ezt a figyelmeztetést, és észreveszik őt kettesben azzal a bizonyos férfival (még ha nincs is konkrét bizonyíték arra, hogy az asszony ténylegesen házasságtörést követett el), akkor ő és a férje addig nem élhet együtt többé, mint férj és feleség, amíg az aszszony alá nem vetette magát a következőkben leírt próbatételnek, eldöntendő, hogy elkövette a házasságtörés bűnét, vagy sem. Az asszonyt (a férje és két írástudó kíséretében) elviszik a jeruzsálemi Szentélybe, ahol a kohénok arra kényszerítik, hogy nyilvános helyen álljon, kezében azzal a különleges lisztáldozattal, amelyet végzik el. Nők számára nem kötelező elvégezni a szmihá-1. Mindazonáltal, egyes vélemények szerint, ha akarnak, elvégezhetnek egy hasonló szertartást. 2. A szmihá kifejezéssel utalnak a rabbik felavatására is (lásd: szmihát zkénim). תכימס םינקץ Szmihát zkénim - A Bölcsek felavatása, melyet szmihá-nak is neveztek. A bibliai és talmudi korban amikor úgy vélték, hogy egy Tóra-tudós már alkalmas arra, hogy halahikus kérdésekben döntsön, mesterei hivatalosan is felavatták. Ezt a felavatást három, a nászi, a Szánhedrin elnöke által az avatás elvégzésére felhatalmazott Bölcs végezte, akik közül legalább egynek ugyancsak felavatottnak kellett lennie. A hagyómány szerint a rabbinikus felavatás láncolata Mózesig vezethető vissza. A szmihá-1 szóban adományozták, és nem volt szükség ״kézrátételre”. A szmihá-1 csakis Izrael földjén adományozhatták. Azt a Bölcset, akinek a szmihá-1 adományozták, rabinak nevezték. Csak felavatott Bölcsek válhattak a Szánhedrin tagjaivá, és csakis ők ítélkezhettek főbenjáró vétségek esetén, valamint a bírsággal büntethető peres ügyekben (knász). Mintegy négyszáz évvel a Második Szentély pusztulása után, a szmihá adományozásának gyakorlata megszűnt, és a Bölcsekre ruházott rabbinikus hatáskör más jellegűvé vált, illetve kisebb autoritást jelentett. A későbbi nemzedék kísérletet tettek a szmihá gyakorlatának felélesztésére. ףומזק אטועימ הקןחןל Szmoh miutá löházáká - Szó szerint: ״a kisebbség összekapcsolása a feltételezéssel”. A házáká fogalmával kapcsolatos halahikus elv. A házáká ebben az értelemben olyan feltételezés, melyet helyesnek fogadnak el és jogilag hatályos mindaddig, amíg új tények nem bizonyítják helytelen voltát (például egy kósernak vélt mikve addig kóser, míg az ellenkezője be nem bizonyosodik). Bizonyos körülmények mindazonáltal érvényteleníthetnek egy házáká-t, így például a rov, ״az elfogadott többségi gyakorlat”. Amennyiben az általános szabály, a rov, ellentétes egy házáká-val, a házáká-t nem fogadjuk el. Más esetekben azonban a kisebbségi gyakorlat (miutá) a mérvadó, vagyis a házáká és a miutá együttesen ellensúlyozhatja a rou-t (lásd Jöuamot 119b., Kidusin 80a.).
