Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
974 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések הליקס Szkilá - Halálra kövezés. A Tórában említett négyféle kivégzési mód egyike (lásd még: árbá mitot bét din). A szkilá számít a halálbüntetések legsúlyosabb fajtájának, és sok olyan tórái tilalom, amelynek megszegéséért halálbüntetés jár, szkilá-val büntetendő. E tilalmak közül néhány: férfi vérfertőző kapcsolat férfi és az anyja között; vérfertőző kapcsolat férfi és apjának felesége között; vérfertőző kapcsolat férfi és a fia felesége között; férfiak közötti nemi viszony; ember és állat közötti nemi viszony; az Örökkévaló káromlása; bálványimádás; a Moleh imádása; halottidézés; a szombat megszentségtelenítése; a szülők gyalázása; házasságtörő kapcsolat eljegyzett leánnyal (náárá hámöorászá); bálványimádásra való felbujtás (mészit umádijáh); varázslás (boszorkányság, fekete mágia); ״makacs és engedetlen fiú”ként való viselkedés (ben szorér umore). A szkilá-1 a következőképpen hajtották végre: A kivégzendő személyt letaszították egy 8 könyök (kb. 4 méter) magas helyről. Ha az illető nem halt bele az esésbe, akkor a tanúknak, akiknek a vallomása alapján halálra ítélték, súlyos követ kellett rádobniuk. Ha az illető még ezt követően is életben volt, akkor a teljes helyi lakosságnak folytatnia kellett a megkövezést egészen addig, amíg az illető meg nem halt. Az Örökkévaló káromlása és bálványimádás esetében a megkövezettek holttestét utólag fel is akasztották. הכימס Szmihá - 1. A két tenyér ráhelyezése az áldozati állat fejére. Minden olyan áldozati állaton, amelyet egy egyén visz a Szentélybe (kivéve: böhor; peszáh; mászár böhémá), az illetőnek el kell végeznie a szmihá aktusát, ami abból áll, hogy az áldozatot hozó személynek a rituális vágást megelőzően mindkét tenyerével teljes erővel le kell nyomnia a feláldozandó állat fejét (a szarvaik között). A közösségi áldozatok nem teszik szükségessé ezt a szertartást, kivéve a pár helénri dávár-t és a száir hámistáléáh ot. Amikor vétekáldozat (hátát), bűnáldozat (ásám) vagy önként hozott égőáldozat (ólát nödává) esetében végzi el az áldozatot hozó személy ezt a rituálét, akkor egyúttal vidujt, azaz bűnvalló imát is mond. A szmihá-1 szükségessé tévő áldozat nem válik érvénytelenné, ha a szertartást nem tviut ájin), csak jellegzetes jegyeket (szimán muvhák) tekintenek perdöntő bizonyítéknak. 3. A rituális vágás vonatkozásában. Kóser állat levágásakor az állat légcsövét és nyelőcsővét vágják el. Szárnyas levágásakor e két szerv egyikét kell elvágni. E szerveket gyakran nevezik szimánim-nak. 4. Állat kóserságának megállópítása vonatkozásában. A Tóra felsorolja azokát a jegyeket, melyek alapján megállapítható, hogy egy adott állat-, madár-, hal- vagy sáskafajta kóser-e. Ezeket a jegyeket szimánim-nak hívják. 5. A pubertáskor jegyei. תחמש תיב הבאושיה Szimhát bét hásoévá - A forrásból merített víz ünnepe. A szukkoti vízáldozathoz szükséges víz merítését kísérő ünnepség. Ezt az ünnépségét éjjelente tartották a nők udvarában (ezrát násim) az ünnep közbülső éjszakáin, a szombat éjjelét kivéve. A Szentély összes hangszerén játszottak ilyenkor, és a jámborok és a Bölcsek énekeltek, táncoltak és ünnepeltek a nép színe előtt. Magas oszlopokon elhelyezett fáklyákkal világították meg a területet. Egy különleges faerkélyt ácsoltak a nők számára, a földszint pedig a férfiak számára volt fenntartva. תחמש הרות Szimhát Toré - Lásd: smini áceret. ןופמס Szimfon - Egyezség hatálytalanítása vagy aláaknázása. Ezt a (feltehetően görög eredetű) kifejezést a Bölcsek használták, ezzel utalva az olyan, okirathoz csatolt kikötésre, vagy utóiratra, amely semmissé teszi az adott okirat vagy üzleti tranzakció hatályát. Ilyen például az olyan elismervény, amely érvénytelenít egy kötelezvényt, vagy egy olyan testi deformitás, amelyet egy nőnél a házasságkötést követően fedeznek fel, és amely válás alapja lehet, és érvényteleníti a nő ketubáját (kötubá). תונולבס Szivlonot - Ajándékok, amelyeket vagy az eljegyzést (kidusin) megelőzően, vagy azt kővetően küld a vőlegény a menyasszonyának. A Bölcsek vitatkoztak arról, hogy vajon az ilyen ajándékok küldése tekinthető-e az eljegyzés egyik módszerének, vagy elfogadható-e az eljegyzés megtörténtének bizonyítékául.
