Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)

Talmudi fogalmak

974 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések הליקס Szkilá - Halálra kövezés. A Tórában említett négyféle kivégzési mód egyike (lásd még: árbá mitot bét din). A szkilá számít a halálbünte­­tések legsúlyosabb fajtájának, és sok olyan tórái tilalom, amelynek megszegéséért halálbünte­­tés jár, szkilá-val büntetendő. E tilalmak közül néhány: férfi vérfertőző kapcsolat férfi és az anyja között; vérfertőző kapcsolat férfi és ap­­jának felesége között; vérfertőző kapcsolat fér­­fi és a fia felesége között; férfiak közötti nemi viszony; ember és állat közötti nemi viszony; az Örökkévaló káromlása; bálványimádás; a Moleh imádása; halottidézés; a szombat meg­­szentségtelenítése; a szülők gyalázása; házas­­ságtörő kapcsolat eljegyzett leánnyal (náárá hámöorászá); bálványimádásra való felbujtás (mészit umádijáh); varázslás (boszorkányság, fekete mágia); ״makacs és engedetlen fiú”­­ként való viselkedés (ben szorér umore). A szkilá-1 a következőképpen hajtották végre: A kivégzendő személyt letaszították egy 8 könyök (kb. 4 méter) magas helyről. Ha az illető nem halt bele az esésbe, akkor a tanúknak, akiknek a vallomása alapján halálra ítélték, súlyos követ kellett rádobniuk. Ha az illető még ezt követően is életben volt, akkor a teljes helyi lakosságnak folytatnia kellett a megkövezést egészen addig, amíg az illető meg nem halt. Az Örökkévaló ká­­romlása és bálványimádás esetében a megköve­­zettek holttestét utólag fel is akasztották. הכימס Szmihá - 1. A két tenyér ráhelyezése az ál­­dozati állat fejére. Minden olyan áldozati ál­­laton, amelyet egy egyén visz a Szentélybe (ki­­véve: böhor; peszáh; mászár böhémá), az illetőnek el kell végeznie a szmihá aktusát, ami abból áll, hogy az áldozatot hozó személynek a rituális vágást megelőzően mindkét tenyerével teljes erővel le kell nyomnia a feláldozandó állat fejét (a szarvaik között). A közösségi áldozatok nem teszik szükségessé ezt a szertartást, kivéve a pár helénri dávár-t és a száir hámistáléáh ot. Amikor vétekáldozat (hátát), bűnáldozat (ásám) vagy önként hozott égőáldozat (ólát nödává) esetében végzi el az áldozatot hozó személy ezt a rituálét, akkor egyúttal vidujt, azaz bűnvalló imát is mond. A szmihá-1 szükségessé tévő áldozat nem válik érvénytelenné, ha a szertartást nem tviut ájin), csak jellegzetes jegyeket (szimán muvhák) tekintenek perdöntő bizonyítéknak. 3. A rituális vágás vonatkozásában. Kóser állat levágásakor az állat légcsövét és nyelőcső­­vét vágják el. Szárnyas levágásakor e két szerv egyikét kell elvágni. E szerveket gyakran nevezik szimánim-nak. 4. Állat kóserságának megálló­­pítása vonatkozásában. A Tóra felsorolja azo­­kát a jegyeket, melyek alapján megállapítható, hogy egy adott állat-, madár-, hal- vagy sáska­­fajta kóser-e. Ezeket a jegyeket szimánim-nak hívják. 5. A pubertáskor jegyei. תחמש תיב הבאושיה Szimhát bét hásoévá - A forrásból merített víz ünnepe. A szukkoti vízáldozathoz szüksé­­ges víz merítését kísérő ünnepség. Ezt az ün­­népségét éjjelente tartották a nők udvarában (ezrát násim) az ünnep közbülső éjszakáin, a szombat éjjelét kivéve. A Szentély összes hang­­szerén játszottak ilyenkor, és a jámborok és a Bölcsek énekeltek, táncoltak és ünnepeltek a nép színe előtt. Magas oszlopokon elhelyezett fáklyákkal világították meg a területet. Egy kü­­lönleges faerkélyt ácsoltak a nők számára, a földszint pedig a férfiak számára volt fenntartva. תחמש הרות Szimhát Toré - Lásd: smini áceret. ןופמס Szimfon - Egyezség hatálytalanítása vagy aláaknázása. Ezt a (feltehetően görög eredetű) kifejezést a Bölcsek használták, ezzel utalva az olyan, okirathoz csatolt kikötésre, vagy utóirat­­ra, amely semmissé teszi az adott okirat vagy üzleti tranzakció hatályát. Ilyen például az olyan elismervény, amely érvénytelenít egy kötelez­­vényt, vagy egy olyan testi deformitás, amelyet egy nőnél a házasságkötést követően fedeznek fel, és amely válás alapja lehet, és érvényteleníti a nő ketubáját (kötubá). תונולבס Szivlonot - Ajándékok, amelyeket vagy az eljegyzést (kidusin) megelőzően, vagy azt kő­­vetően küld a vőlegény a menyasszonyának. A Bölcsek vitatkoztak arról, hogy vajon az ilyen ajándékok küldése tekinthető-e az eljegyzés egyik módszerének, vagy elfogadható-e az el­­jegyzés megtörténtének bizonyítékául.

Next

/
Thumbnails
Contents