Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
966 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések ellenére, hogy a kölcsön összege még nem lett átadva. רטש־ רחואמ T J ־ t Stár möuhár - Későbbre keltezett kötelezvény. Olyan okiratnak a dátuma, amely az egyik félnek a másikkal szemben vállalt kötelezettségét tartalmazza, azért fontos, mert bármely vagyontárgy, amelyet a dátum időpontjában a kölcsönvevő birtokol, zálogjog alá esik, hogy adott esetben abból lehessen fedezni a kölcsön visszafizetését. Az antedatált, azaz előre keltezett okirattal (stár mukdám) ellentétben a későbbre keltezettet nem tiltják a Bölcsek, feltéve, hogy a kölcsönadó hajlandó azt elfogadni. Egy okirat későbbre keltezése ugyanis nem ad lehetőséget más hitelezők megkárosítására. רטש םדקומ Stár mukdám - Antedatált, azaz előre keltezett kötelezvény. A stár möuhár-ral - későbbre keltezett kötelezvény - szemben a Bölcsek hatálytalanítottak minden antedatált kötelezvényt, mert lehetőséget adott a csalásra. Kölcsön esetében zálogjog van érvényben a kölcsönvevő vagyonára a kölcsönszerződés aláírásának napjától. Ha a kölcsönvevő eladta a vagyonát, még mielőtt a kölcsönadás ténylegesen megtörtént, de a kötelezvényen szereplő dátum után, akkor most, azaz a kölcsönadást követően úgy tűnik, hogy a vagyon, amely az eladás pillanatában valójában mentes volt mindenféle zálogjogtól, el van zálogosítva a kölcsönadónak. A kölcsönvevő így összejátszhat a kölcsönadóval oly módon, hogy csődöt jelent, és ezzel lehetővé teszi a kölcsönadónak, hogy magának követelje a vagyont annak megvásárlójától. Ez az oka annak, hogy az antedatált kötelezvény nem biztosít zálogjogot, még a kölcsönadás valódi időpontjának napjától kezdődően sem. Az efféle kötelezvényt csupán a kölcsönadás tényének bizonyítására lehet felhasználni, ily módon téve lehetővé a kölcsönadó számára, hogy behajtsa a kölcsön összegét magától a kölcsön vevőtől. יתש םחלה V V ־ •• I Sté hálehem - A két vekni kenyér. Két vekni kenyér, amelyet Sávuot ünnepén közösségi áldozatként mutatnak be (3Mózes 2:17.). A többi fajta lisztáldozat (mönáhot) zömével ellennak a különféle típusú kötelezvények, a bírósági határozatok, az okmányszerű bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy bizonyos szertartásokat elvégeztek (pl. stár hálicá), és mások. A tanúk által aláírt dokumentumok sok szempontból hatékonyabbak, mint a szóbeli tanúságtételek, mivei az előbbiekre úgy tekintenek, mint amelyek nyilvánosságot biztosítottak a tranzakciónak. így a gondosan (azaz aláírásokkal) tanúsított kötelezvénnyel megtámogatott kölcsön zálogjogot biztosít az adós vagyonára, a csupán szóbeli tanúskodással megtámogatott kölcsön viszont nem. A zsidó jogban az okiratokat nem írja alá mindkét fél. Ehelyett azt vagy a kötelezettséget vállaló félnek kell aláírnia, vagy azoknak a tanúknak, akik az ő rendeletére írják azt alá, majd az aláírt okiratot hivatalosan átadják a másik félnek. A dokumentumokat a szerződő fél, vagy a tanúk rendszerint a szerződés szövegével azonos oldalon írják alá, közvetlenül a szöveg alatt (stár pásut). Létezik még egy úgynevezett ״összefűzött dokumentum” is (stár [gét] mökusár׳), amelyet több helyen behajtanak és összefűznek, és ennél a fajtánál az aláírások a dokumentum külső felére kerülnek, a behajtások fölé. רטשי הנמא T T “I - I Stár ámáná - Szó szerint: bizalmi okirat. Illegális okiratfajta, amely meg nem történt kölcsönadásról tanúskodik. A kölcsönvevő később tervez kölcsönvenni egy adott összeget, de kényelmi okokból már előre megírja a kötelezvényt, bízva abban, hogy a kölcsönadó nem fogja megpróbálni behajtani rajta azt az összeget, amit ténylegesen még kölcsön sem adott neki. A stár ámáná természetéből adódóan hamis tanúságnak számít, s mint ilyen, törvénytélén. A Bölcsek megtiltották az efféle dokumentumok használatát, nehogy a kölcsönadó örökösei vagy hitelezői megtalálják azokat, és be akarják hajtani a bennük szereplő összeget. רטש־ האנקה ttIi 1 - ־ Stár háknáá - Szó szerint: átruházó okirat. A stár háknáá arámi nyelven stár áknöjájtá. Kölcsönszerződés, amelybe a kölcsönvevő a szerződés nyelvén belefoglal egy szerzési aktusra történő utalást (kínján szudár). Az ilyen adóslevél átruházza a tartozás behajtásának jogát, és zálogjogot terhel a kölcsönvevő vágyónára a szerződés aláírásának pillanatától, annak
