Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
940 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések sivatagi Sátorszentély megépítésétől egészen a második jeruzsálemi Szentély lerombolásáig mindössze kilenc vörös üszőt áldoztak fel. A Bölcsek és a szadduceusok eltérő véleményen voltak arról, hogy egy tvul jóm vajon részt vehet-e egy vörös üsző feláldozásában. A Bölcsek azon a véleményen voltak, hogy részt vehet, és álláspontjukat hangsúlyozandó, mindazok, akik részt vettek az áldozat bemutatásában, tvulé jóm voltak. Ugyanez a véleménykülönbség állt fenn a Bölcsek és a szadduceusok között a vörös üsző vízzel elkevert hamvainak (mé hátát) hintésével kapcsolatban is, és itt is az volt a bevett gyakorlat, hogy a mé hátát-tál való megtisztítás szertartásában részt vevők mindegyike tvul jóm volt. Mindazonáltal a vörös üsző fontosságát hangsúlyozandó, a Bölcsek számos szigorító intézkedéssel gondoskodtak az üsző hamvainak és az azzal elegyet alkotó víznek a rituális tisztáségáról. Ezek a szigorítások komolyabbak voltak, mint azok, amelyek az áldozatbemutatással voltak kapcsolatosak. Például gyermekeket neveltek külön olyan helyen, ahol biztosak lehettek abban, hogy holttetemtől sose válhatnak rituálisan tisztátalanná, és aztán ezek a gyermekek illetve a belőlük serdült felnőttek voltak azok, akik a vizet húzták a mé hátát-hoz. A vörös üsző feláldozásában részt vevő kohénok napszálltáig rituálisan tisztátalanokká váltak. A vörös üsző feláldozását elvileg bármelyik kohén elvégezhette volna, az áldozatot azonban szokás szerint maga a főpap (kohén gádol) mutatta be. תשירפ ףלמה Párását hámeleh -A király tórái szakasza. Mózes ötödik könyvének az a passzusa (17:14- 20.), amelyet a szombatévet (sviit) követő év Szukkot ünnepén a király olvas fel a nagy nyílvánosság előtt a hákhél ünnepség során. (Lásd még Szotá 7:8.) תרפ תאטח Párát hátát - A vörös tehénre, azaz a párá ádumá-ra utaló misnai kifejezés. םירפ םיפרשנה Párim hániszráfim - Szó szerint: az elégetett tulkok. A vétekáldozatok (hátát) húsát rendszerint elfogyasztják a kohénok. E szabály alól azonban léteznek bizonyos kivételek, mégpedig a párim hániszráfim valamint a szöirim dozatnak a vérét azonban a Szentek Szentjében (kodes hákodásim) elhelyezett szent frigyláda hordozórúdjai közé is odahintik (bén hábádim). Ennek a tuloknak a vérét először külön hintik, ezt követően pedig összekeverik az egész népért vétekáldozatul bemutatott kecskebak (szöir jóm hákipurim) vérével, és ezzel az eleggyel aztán meghintik a belső oltárt (mizbéáh házáháv). רפ ןהיפ חיש־מ Pár kohén másiáh - A felkent főpap áltál vétekáldozatul bemutatott tulok. Ha egy főpap (kohén gádol) akaratlanul hibás háláhikus döntést hozott, és úgy rendelkezett, hogy engedélyezett számára, hogy elkövessen olyan bűnt, amelyért vétekáldozatot kell bemutatni, ha a bűnt szándékolatlanul követte el, majd ezt követően az ő hibás rendelkezése szerint cselekedett is, akkor egy tulkot kell bemutatnia áldozatul. Ennek az áldozatnak a vérét a páróhet-re - a Szent Csarnokot (héhál) a Szentek Szentjétől (kodes hákodásim) elválasztó függönyre - valamint a Szentély belső oltárára (mizbéáh házáháv) hinti. Az émurim-ot a külső oltáron égeti el, a hús többi részét és a bőrt pedig Jeruzsálemen kívül, a bét hádesen-ben. Lásd: hátá’ot hápnimijot. הרפ המודא Párá ádumá - A vörös tehén. Ha valaki holttesttel került valamilyen kontaktusba, s így rituálisan tisztátalanná vált, a vörös üsző hamvainak vizes elegyének segítségével tud megtisztulni (4Mózes 19. fejezet). Az üsző és minden egyes szőrszála tökéletesen vörös kell, hogy legyen. Két fekete szőrszál is elég ahhoz, hogy az üsző alkalmatlan legyen. Ezen kívül nem lehet semmilyen testi fogyatéka, és az az üsző sem megfelelő, amelyet korábban bármilyen munkára használtak. A vörös tehenet Jeruzsálemen kívül, az Olajfák hegyén vágták le (lásd: kévés hápárá), véréből pedig hétszer a Szentély bejárata felé hintettek. A testét ezt követően elégették egy speciális máglyán, amelyre cédrusfát, izsópot és karmazsinfonalat is vetettek (4Mózes 19:6.). Miután a test elégett, a hamvakat összegyűjtötték a máglyáról, és ezt használták fel a megtisztítási szertartásokhoz. Vörös üsző feláldozására rendkívül ritkán került sor. A hagyomány szerint a
