Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
936 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések (muszáf, lásd 4Mózes 28-29. fejezet). Az égőáldozatok kodsé kodásim-nak - ״a legszentebb fajta áldozatok közül valónak” - számítanak. Ezeket az áldozatokat a Szentély-udvar északi részén kell levágni és a vérüket az oltár két átellenes (északkeleti és délnyugati) sarkára hinteni (zriká), hogy így az oltár mind a négy oldalára jusson belőle (lásd: stájim sehén árbá). Ezt követően az állat irháját lenyúzzák (és az a kohénok tulajdonéba kerül), és a végtagokat leválasztják a testről (nituáh). Ezután a vér maradékát (sirájim) ráöntik az oltár alapzatára (jöszod hámizbéáh), és a végtagokat bemutatják az oltáron. Voltak olyan engesztelésül bemutatott égőáldozatok, amelyek esetében az, hogy milyen állatból mutatták be, az áldozatot hozó személy módosságától függött, így például egy gazdag poklos egy juhot mutatott be égőáldozatul, egy szegény poklos viszont csupán egy galambot. Bizonyos esetekben egy szegény embernek egy olcsó égőáldozatot és egy olcsó vétekáldozatokat kell bemutatnia, míg egy gazdag embernek egy drága vétekáldozatot kell bemutatnia, égőáldozatot viszont egyáltalán nem kell bemutatnia (lásd: korbán öle vöjoréd). תלוע ףועה Ólát háof - Égőáldozatként bemutatott szárnyas. A Szentélyben erre a célra és minden egyéb szárnyasokból bemutatandó áldozat céljára kizárólag gerléket (torim) és fiatal galambokát (bné joná) használtak. A kohén úgy öli meg a madarat, hogy a körmével átvágja a nyaka hátulsó részét (mliká). Miután a madár testének és fejének vérét kipréselték az oltáron (micuj), eltávolítják az ürülékét, és az egész madarat elégetik az oltáron. Ez olyan áldozat, amelyből a kohénok semmiféle hasznot (hánáá) nem húznak. Bizonyos személyek, mint amilyen, például, egy megtisztulni vágyó záv (lásd 3Mózes 15:14 ), egy kén-t, azaz egy madárpárt hoznak, amelyből az egyiket égőáldozatnak (olá), a másikat pedig vétekáldozatnak (hátát) mutatják be. A zsidóságba betérő (gér cedek) is madárpárt (vagy egy hím emlősállatot) hoz égőáldozat gyanánt. Lásd: zává; táhárát möcorá; jóidét; korbán öle vöjoréd. תלוע היאר T • J -Ólát röijá - Szó szerint: a [Szentélyben való] megjelenés égőáldozata. Az az égőáldozat, amelyet a zarándokünnepeken (sálos rögálim) להיא תמה ־ •• V Ohel hámét - Szó szerint: a sátor egy holttest felett. A rituális tisztátalanság törvényeinek egyik alapvető koncepciója. Minden olyan építmény, amelynek van egy legalább egy négyzet-tenyérszélességnyi alapú ürege (lásd: potéáh tefáh, tefáh) és abban egy holttest (vagy egy holttest valamely része: húsa, csontja vagy valamely testrésze) van, ohel hámét-té válik. Az üregben található azon tárgyak, amelyek képesek rituálisan tisztátalanná válni, nem csupán maguk is rituálisan tisztátalanná válnak, de egyúttal áv hátumá-k is lesznek (lásd: ávot hátumot), azaz képesek lesznek embereket és tárgyakat rituálisan tisztátalanná tenni (lásd még: cámid pátil). Ezzel szemben viszont az ohel hámét a rajta kívül lévő embereket és tárgyakat megóvja a belsejében található rituális tisztátalanságtól. לכוא ש־פנ V V Ohel nefes - Ennivaló. Életben tartás [szó szerint: a lélek tápláléka]. 1. A Tóra kifejezetten megtilt az Ünnepeken minden szombaton tilalmas munkát, kivéve a zsidók által elfogyasztandó étel (Ohel nefes) elkészítését. 2. Ugyancsak tiltva van, hogy a hitelező olyan tárgyakat fogadjon el zálogként az adóstól, amelyeket az étel elkészítésére használna. הלוע T Olá - Egy áldozati felajánlás, amelyet teljesen elemészt az oltáron lobogó tűz a Szentélyben. Erre az áldozatra rendszerint az ״égőáldozat” kifejezéssel utalnak (lásd 3Mózes 1. fejezet). Égőáldozatot lehet bemutatni hím szarvasmarhából, juhból, kecskéből vagy galambból (ólát háof). Magánszemélyek rendszerint ilyen áldozatot mutatnak be önkéntes áldozat (nödává) gyanánt. Mindazonáltal vannak olyan alkalmak, amikor égőáldozatot mutatnak be engesztelésül valamely tevőleges parancsolat szándékos nem-teljesítéséért vagy erkölcstelen illetve bálványimádó gondolatokért, és vannak olyan helyzetek is, amelyekben az egyéneknek az égőáldozatot valamilyen másfajta áldozattal együtt kell bemutatniuk (lásd, például, joledet és táhárát möcorá). A közösségi áldozatok közül ilyen például a mindennapi áldozat (támid), valamint számos szombaton és ünnepnapokon bemutatott járulékos áldozat
