Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
900 Talmudi és háláhikus fogalmak és kifejezések ירישכמ הןצמ Máhsiré micvá - Egy micuá megtartását elősegítő dolgok. Bizonyos micvák, mint például a körülmetélés, fontosabbak, mint a szombatra, illetve az ünnepnapokra vonatkozó munkavégzés tilalma. A tánák között azonban nem volt egyetértés a tekintetben, hogy vajon az olyan tárgyak előkészítése, amelyek önmagukban nem részei a micvának, de elősegítik a micvá megtartását, mint például a körülmetélésre használt kés előkészítése szombaton, hasonlóképpen előbbre való-e, mint a szombatra vonatkozó tilalmak (lásd Sábát 130a-132b.). יךישיכמ לכוא ש־פנ V V v 1• •י -Máhsiré ohel nefes - Az étel elkészítését megelőző és elősegítő cselekedetek. Az ételkészítéssel közvetlenül összefüggő cselekedetek, mint például a főzés vagy a sütés, megengedettek az ünnepnapokon. Ezt a fajta munkát mölehet ohel nefes-nek nevezik, azaz ״ételkészítés munkájának”. Azt a típusú munkát, ami nem közvetlenül kapcsolatos az étellel, hanem csupán megkönnyíti elkészítését, mint például egy kés élesítése szeletelés vagy állat levágás céljára, máhsiré ohel nefes-nek nevezik. A tánák között vita tárgya, hogy az utóbbi megengedett-e, vagy sem (lásd Bécá 28a-b., Mögilá 7b.). התחמ T | ־־ Máhtá - Szenes serpenyő. Egyike a szentélyszolgálatban használt szent eszközöknek (kli sárét). A máhtá-1 arra használták, hogy szenet vigyenek benne a belső oltárra (mizbéáh házáháv) a füstölőszer égétéshez. Jóm kipurkor a főpap (kohén gádol) különleges máhtá-1 használt. ז:עמ Máján - forrás. A forrásvízben megmerítkezés megtisztulást jelent, miképpen a Tórában írva van (3Mózes 11:36.). Akkor is megmeritkezhetnek benne, ha a víz folyik (zohálin), ellentétben a Mikvé-vel (rituális fürdő). Bizonyos esetekben a mikve nem megfelelő a megmerítkezésre csak a forrásvíz. A forrás mindig alkalmas a megmerítkezésre, bármennyi vizet tartalmaz, míg a mikvé-nek legalább negyven szed (332 litér) vizet kell tartalmaznia. Amennyiben a forrás הבש־זןמ Mállásává - Gondolat, szándék. 1. Azáldozatok törvényeinek vonatkozásában. Az a szándék, amellyel egy kohén egy konkrét áldozatot bemutat. A helytelen szándékok (például, ha a kohén az áldozat húsát nem az arra kijelölt helyen, vagy az engedélyezett időhatáron túl szándékozik elfogyasztani) az áldozatot alkalmatlanná tehetik. Egyes szaktekintélyek szerint az ilyen szándékot fennhangon ki kell jelenteni ahhoz, hogy háláhikus szempontból érvényes legyen (lásd: pigul. pászul). 2. A rituális tisztaság törvényeivel kapcsolatban a ״szándéknak” két elsődleges ramifikációja van: (a) Csak az elkészült eszköz válhat rituálisan tisztátalanná. Az, hogy egy eszköz elkészült-e vagy sem, annak alapján dönthető el, hogy az embernek ״szándékában” van-e használni az eszközt a jelenlegi formájában, vagy sem. (b) A szilárd élelmiszerek csak akkor válhatnak rituálisan tisztátalanná, ha bizonyos folyadékokat ״szándékosan” rájuk öntenek (lásd: hehsér; ki jután; mötámé lörácon). A szándék törvényeit szabályozó törvények között találhatók a következők: béres sote uökátán én láhem máhásává ávál jés láhem máásze - ״A siketnémának, szellemi fogyatékosnak, illetve a kiskorú személynek nincsen szándéka, de van cselekvése,” azaz a szándékuknak nincs háláhikus jelentősége, a cselekedeteiknek azonban van (lásd Hu/ín 13a.; és Kálim 25:9.). Kol hákélim jordin lijdé tumátán bömáhsáuá vöénán olim mijdé tumátán elá bösinuj máásze - ״Minden eszköz szándék révén válik fogékonnyá a rituális tisztátalanságra, de a rituális tisztátalanságra való fogékonyságukat csak valamilyen cselekvés által előidézett változás révén veszítik el,” azaz amint egy eszköz fogékonnyá vált a rituális tisztátalanságra, az egyetlen mód státuszának megváltoztatására az, ha fizikai változást idézünk elő benne; a puszta szándék többé már nem képes befolyásolni a státuszát. רימחמ לע ומצע Máhmir ál ácmo - Önmagával szemben szigorú. Bizonyos dolgokban megengedett a Háláhában előírtaknál nagyobb szigorúság. Ám azoknak az embereknek a viselkedése, akik a Háláhában megkövetelt mértéken felül szigorúak önmagukkal szemben, nem használható fel bizonyítékként arra, hogy mit követel a Háláhá.
