Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)

Talmudi fogalmak

Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések 873 megörökölje valamely elhunyt hozzátartozójá­­nak a vagyonát. Az öröklés alapvető törvényei benne vannak a Tórában (4Mózes 27:8-11.). A főbb szempontok a következők: Egy apa vágyó­­nát a fiai öröklik, mégpedig oly módon, hogy az elsőszülöttet kétszeres örökrész illeti meg. Ha az elhunytnak nem voltak fiai, vagy ha a fiai meghaltak, és nem hagytak maguk után örö­­kősókét, akkor a lányai öröklik a vagyonát. Ha az elhunytnak egyáltalán nincsenek gyermekei, akkor az örökség az ő apjára száll, majd pe­­dig az apja örököseire. A folyamat nemzedék­­ről nemzedékre halad visszafelé a család atyai ágán. Ebben a kérdésben a Bölcsek lefektették azt az általános alapelvet, hogy az öröklés dől­­gaiban az apa elsőbbséget élvez minden leszár­­mazottjával szemben (áv kodéin lohol jocé hálácáv). Az öröklés szempontjából nincs kü­­lönbség a törvényes gyermek és a mámzér kö­­zött, vagy tiltott házasságból illetve házasságon kívüli kapcsolatból született gyermek között, ha az illető be tudja bizonyítani, hogy az elhunyt férfi a vér szerinti apja. Kivételt képeznek a fen­­tiek alól a nem-zsidó nőktől illetve nem-zsidó szolgálóktól született gyermekek. Az ilyen gyér­­mekeket a zsidó jog nem tekinti az apa rokona­­inak a háláhá szempontjából. Az öröklés joga azonnali, és nem függ semmiféle végrendelet­­tői, és a legtöbb esetben az örökösök le sem mondhatnak az örökrészükről azelőtt, hogy azt megkapták volna. (Lásd: jörusát hábáál; jötomim) תזע׳ורי לעבה Jörusát hábáál - A férj öröksége. A férj joga, hogy megörökölje felesége javait. A Bölcsek véleménye megoszlott atekintetben, hogy a férj a Tóra törvényei vagy csak a rabbinikus hatá­­rozatok alapján örököl-e. A többi örökösödési szabálytól eltérően azonban ezekben az esetek­­ben a férj lemondhat az örökségről. A nemze­­dékek során módosultak a házassági szerződés (ktubá) feltételei, és némileg korlátozták a férj örökösödési jogait. דוסן חבןמה Jöszod hámizbéáh - Az oltár alapja. Az oltár (mizbéáh) alsó szintje, amely egy könyök ma­­gas volt, egy könyök széles peremmel. (Lásd az ábrát a 251. oldalon.) Miután az áldozati vért a megfelelő szertartás szerint az oltárra hintették, ha később újra elfeledkezne is a vétek természe­­téről és véletlenül befejezné a vétkezést. תועידי האמוטה Jödijot hátumá - Szó szerint: a tisztátalan­­ságról való tudomás. Az ember nem köteles áldozatot bemutatni, ha rituálisan tisztátalan ál­­lapotban véletlenül belép a Szentély területére, vagy eszik a szent ételekből, kivéve, ha tudó­­mása volt rituális tisztátalanságáról valamint a Szentély illetve az felszentelt étel szent mivol­­tárói a vétek elkövetését megelőzően és azt követően, de vétkezés közben elfeledkezett az egyikről, vagy a másikról. Lásd: helém tumá; tumát mikdás vökodásáv. תודן ]ילכוא Jödot ohálin - Szó szerint: ételfogók. Olyas­­mi, ami maga ehetetlen ugyan, de az a szere­­pe, hogy az étel ehető részét tartsák vele. Bi­­zonyos esetekben ezeket az ehetetlen részeket az étel részének tekintik, s így azok az étellel együtt képesek rituálisan tisztátalanná válni. Más esetekben még az étel mennyiségének nö­­velésére is szolgálhatnak, s így ezekkel együtt az étel már elérheti azt a minimális mennyiséget, ami már rituálisan tisztátalanná válhat (tumát ohálin). Ezt a témát elsősorban a Misna Ukcin traktátusa tárgyalja. תפן ראות Jöfát toár - Szó szerint: egy gyönyörű nő. Nem-zsidó női hadifogoly (lásd 5Mózes 21:10-14.). Egyes szaktekintélyek szerint zsidó katonának szabad volt ilyen nővel együtt hálnia háború ide­­jén. Ha az együtthálást követően a katona fele­­ségül kívánta venni a nőt, akkor annak le kellett borotválnia a fejét, hagynia kellett megnőni a körmeit, és egyhónapos gyásznak kellett alávet­­nie magát a férfi otthonában. Ha ennek az idő­­szaknak a leteltekor a nő úgy határozott, hogy betér a zsidóságba, összeházasodhattak. Más szaktekintélyek szerint háború idején tilos volt a hadifoglyokkal nemi életet élni, de a katonának joga volt betérítenie a foglyát, és a gyászidőszak leteltével feleségül venni őt. Ezeket a jogokat mindkét vélemény szerint az ״aljas ösztönnek tett engedmény” gyanánt biztosították a katonának. הש־ורן Jörusá - Öröklés. Rokon joga ahhoz, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents