Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
874 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések שיידק Kádis - Szó szerint: ״szent” (arámi nyelven). Arámi nyelven írott felelgetős dicsőítő ima. Különféle alkalmakkor mondják el; többek között: közösségi tanulást követően; gyászolók a temetésen, valamint a temetést követő gyászidőszak során. A napi imádságok során az előimádkozó (sliáh cibur) a kádis különféle formáit elmondja. A gyászolók azért mondanak kádist, hogy elhunyt rokonuk lelkét felemeljék, felmagaszfalják (ezt a szokást legelőször a Káló traktátus említi). Kádist legkevesebb tíz felnőtt férfi jelenlétében (minján) lehet mondani. ז־טיזק Kálbon - Felár, prémium. A Szentélyt megillető félsekeles járandósággal (máhácit hásekel) kapcsolatos kifejezés. Annak a személynek, aki befizet fél sekelt a maga nevében és fél sekelt egy másik személy nevében, és ezt egy kerek egysekelessel teszi, meg kell toldania a befizetését egy kisebb összeggel - kifizetendő az egysekeles két félsekelesre való átváltásának költségét amelyet kálbon-nak neveznek. Bizonyos esetekben nem volt szükséges megfizetni a kálbon-1. Például, amikor valaki fizetett fél sekelt a maga nevében, fél sekelt pedig adómányként egy szegény ember nevében. יפלק Kálpé - Egy tartály, amelybe sorshúzó cédu- Iákat helyeztek. A Szentélyben ilyen tartályt használtak ahhoz a sorshúzáshoz, amellyel azt döntötték el, hogy melyik kecskebakot áldozzák fel a Szentélyben Jóm kipurkor, és melyiket küldjék el a pusztába Azázélnek. Lásd: száir hámistáléáh; szöir jóm hákipurim. טילק Kálut - Nem hasított patájú. 1. Tömör patájú, nem-kóser állat, mint amilyen például a szamár. 2. Kóser fajú állat, amelynek azonban nem hasított a patája. Mivel ezt az állatot kóser állat szülte, ezért, noha látszólag nem rendelkezik a kóserság egyik ismérvével, születése jogcímén mégis kósernak számít. םיאנק םיעגופ ב1 Kánáim pogim bo - Szó szerint: a hit bűzgók megtámadhatják őt. Van egy sor olyan a maradék vért erre az alapra öntötték rá, egyes esetekben az oltár déli oldalán, más esetekben pedig a nyugati oldalán. Az alap nem vette körül az oltárt mind a négy oldalon. Hiányzott a délnyugati saroknál, és, a legtöbb vélemény szerint, majdnem a teljes déli és keleti oldalon. םימותי • I Jötomim - Szó szerint: árvák. Ezzel a kifejezéssel olyan, általában kiskorú örökösökre utalnak, akik megörökölték az apjuk birtokát. A Bölcsek bevezettek bizonyos óvintézkedéseket, oltalmazandó őket az olyanoktól, akik esetleg vissza akarnának élni fiatalságukkal és tapasztalatlanságukkal vagy azzal, hogy nincsenek ismereteik az apjuk üzleti ügyeit illetően. A minden árvára - legyen bár felnőtt vagy kiskorú - vonatkozó óvintézkedések között a következőket találhatjuk: Egy árva örökségéből pénzt behajtani csakis eskü letételét követően lehetséges; az árvák vagy a gyámjuk (ápotroposz) mentesíthetik magukat bizonyos követelések teljesítése alól, ha kijelentik, hogy nincs semmilyen tudomásuk az említett dolgokról; kiskorú árvákat nem lehet arra kötelezni, hogy az apjuk megörökölt vagyonából bármiféle adósságot kiegyenlítsenek - erre leghamarabb nagykorúságuk elérését követően kerülhet sor. הלבק T T h Kábálá - Szó szerint: vétel/felfogás. Vágáskor az áldozati állat nyakából kilövellő vérnek a felfogása. A vért a Szentélyben használt szent edényék (mizrák) egyikében fogták fel. A kábálá egyike volt annak a négy alapvető szolgálatnak, amelyet egy állat feláldozásakor végeztek (lásd: árbá ávodot). Ezt a műveletet kizárólag kohén hajthatta végre. זל?ק Káblán - Vállalkozó. Olyan munkás, aki teljes elvégzett munkáért kap fizetést, szemben azzal a munkással, akit órabérben vagy napszámban fizetnek (poél). A munkásra vonatkozó törvényéktől eltérő törvények vonatkoznak a vállalkozóra, a fizetés időben való kitolásának tilalmát illetően (bál tálin).
